Vasárnap este játszott utoljára Rátkai Márton, ma reggel indul Amerikába

Vasárnap este játszott utoljára Rátkai Márton a Royal Színházban. Hétfőn reggel a 8 órás gyorssal elindul Le Havre felé, ott felszáll a Manhattan-gőzösre és Amerikába utazik. A színpadon oszlopos, kőpárkányos kerti étterem, repkény, lugasok a zenekarban keringő. A rivalda előtt halkan, rekedten dünnyögi Rátkai Márton – miért Márton? hisz mindannyiunk Marcija, Marci bácsija - a keringő szövegét?
„Egy kis valcerben ott sír a mult,
Amelyre a függöny lehullt…”
- Hogyan kapott látogatási vízumot? – kérdezzük-
- Nem látogatási vízummal megyek… Kivándorló utlevelem van.
Nagyon szégyenlősen mondja a „kivándorló” szót és mindjárt hozzáteszi:
- Fiaim, Gyuri és Laci meghívására megyek Newyorkba.
- Amerikai állampolgár lesz:
- Lesz az ördög! Nem veszem ki odaát a papírost, hiszen visszajövök. Mit csináljak ott? Nem tudok én már másként játszani, csak magyarul.
A szerepe szerint lógós, őszesszőke bajusz van Marci bácsin, olyan, mint egy Attila-köruti szabómester. Beszédje tempós, halk, ízes: jól fog esni a tengerentuli magyaroknak.
Mialatt eltünik arcáról a festék, egyre-másra érkeznek a csokrok az öltozőbe.
- Napok óta bucsuzom a közönségtől – mondja. – Minden este percekig tartó tapssal fogadnak. ha kételkedtem volna is egy percre, most biztosan tudom, nekem itt a helyem ebben a városban, ezelőtt a közönség előtt. Odaát az a tervem, hogy a „Régi jó Budapest” című operettben játszom az amerikás magyaroknak.
- Kik lesznek a partnerei?
- Fogalmam sincs. Az majd ott dől el. A darabot először New Yorkban mutatjuk be, azután végiglátogatjuk a magyarok lakta nagyobb városokat. Azoknak, akik szeretnek, azt üzenem, elmegyek, de visszajövök.
Várjuk!