– A textilipari kivitel visszaesésében legfontosabb szerepet a kiviteli piacok konjunktúrájának rosszabbodása és az általános külpolitikai fezsültség játszotta, emellett azonban a kivitel hanyatlásában belföldi tényezőknek is fontos szerepük volt. Igy a gyapjuipari kivitel csökkenését idézte elő, hogy az év legnagyobb részében a termelésnek jelentős hányadát a nagy állami megrendelések által számottevően megnagyobbodott belföldi szükséglet vette igénybe. Ez áll az év utolsó hónapjaiban a pamutiparra is, melynek foglalkoztatottsága, a csökkenő kivitel ellenére 1938 utolsó negyedében már alig maradt az igen kedvező 1937. évi átlagos foglalkoztatottság mögött.
A kivitel hanyatlását legjobban a jutaipar érezte meg, amelynek foglalkoztatottsága 1938-ban egy évek óta el nem ért, alacsony színvonalra süllyedt. Az egyes textiliparágak közül a jutaiparban van az exportnak legnagyobb jelentősége: termelésének pl. 1936-ban és 1937-ben 27, ill. 44%-át exportálta. A jutaáruk (zsák, szövet) kivitelének hanyatlása nemcsak az ipar foglalkoztatottsága szempontjából kedvezőtlen, hanem azért is, mert a kivitel túlnyomó része az Északamerikai Egyesült Államokba irányult, tehát nemes devizát szerzett az országnak.
Igen jelentős szerepe van a kivitelnek a selyemiparban is.
A műselyemszövettermelésnek kb. egyötöde került az utolsó években kivitelre, a termelés csökkenésében azonban1938-ban a belföldi fogyasztás hanyatlásának nagyobb szerepe volt mint a kivitel visszaesésének s ezért ekkor – az export számottevő csökkenése ellenére – a termelésnek az előző éveknél nagyobb hányada, csaknem 30%-a került kivitelre.
A pamut- és gyapjuiparban az export jelentősége már lényegesen kisebb.
Az elmult években a pamutipar termelésének, mennyiségi adatokat véve, 6-7%-át exportálta. A kivitel részesedése az 1938. évben sem csökkent jelentősen. A gyapjuiparban a kivitel részesedése még a pamutiparénál is kisebb, 1937-ben mindössze 4%, 1938-ban pedig csak 1% volt.
A gyapju- és pamutiparnak a belföldhöz kell igazodnia
– Hogy a közeljövőben a textilipar kivitele miképpen fog alakulni, azt természetesen nem láthatjuk előre. Ez az exportpiacaink várható konjunktúrájától, az ottani versenyviszonyoktól, de nem legutolsó sorban a külpolitikai helyzettől függ. E tekintetben mindenesetre megnyugtató, hogy a magyar textilipar minden vonatkozásban kitűnő és mind Európában, ideértve a nyugati piacokat is, mind tengerentúl versenyképes. De megnyugtató az a körülmény is, hogy textiliparunk úgyszólván az egész világra exportál s igy egyik vagy másik ország konjunktúrájának estleges rosszabbodását könnyen kiegyenlítheti valamely más ország gazdasági helyzetének javulása.
– A magyar textilipar szempontjából azonban, amint az az előbb említett számokból is kitűnik, a kivitelnek csak egyes kisebb textiliparágaknál van döntő jelentősége. A két legnagyobb textiliparág, a gyapju- és pamutipar szempontjából a kivitel jelentősége viszonylag csekély. Itt az ipar fejlődését elsősorban a belföldi piac felvevőképessége határozza meg. E vonatkozásban pedig számos olyan tünet mutatkozik, amely egy kedvező fejlődés lehetőségével biztat.
A vásárlóképesség emelkedésének is a textilipar látja hasznát…
Az állami megrendelések, amelyek a gyapjuiparnak már 1938 folyamán is lehetővé tették a kapacitás kedvező kihasználását és amelyek a pamutipar foglalkoztatottságának az év utolsó hónapjaiban erőteljes javulását eredményezték, a textilipart előreláthatóan még jó ideig el fogják látni munkával. A nagy tömegek vásárlóerejének növekedése is a textiláruk iránti kereslet élénkülését hozza magával.
Itt elsősorban a mezőgazdasági néprétegre gondolok, melynek vásárlóerejét a Magyar Gazdaságkutató Intézet az 1938-39. gazdasági évre1.080 millió pengőre becsülte, ami az előző évvel szemben 12%-os emelkedést jelent. A munkások foglalkoztatottsága is kedvező és vásárlóereje is emelkedő irányú.
… és a Felvidék új egymillió fogyasztójának
– A Felvidék egy részének örvendetes visszacsatolása is kedvezően fogja a textilipart befolyásolni. A Felvidékkel mindössze nyolc fonó- és szövőipari üzemet kaptunk vissza. Ezek közül kettő teljesen szünetel s az üzemben lévő gyárak közül csupán egy nevezhető gyártelepnek – az Érsekújvári Kender- és Lengyár rt. –, a többi a gyári jelleg határát alig elérő kisebb üzem, amelyek kevésbé jelentős iparcikkek előállításával foglalkoznak.
A Felvidékkel az anyaországhoz visszatért kerek egymillió lélek tehát a textilipar számára ugyanennyi új fogyasztót jelent. A régi Cseh-Szlovákia Magyarországtól textilárut egyáltalában nem vásárolt, míg másfelől Magyarország sem importált évek óta cseh textilárut. Természetesen azt nem lehet ma még előre látni, hogy a Felvidék visszacsatolásától várható kedvező hatás mikor fog teljesen kibontakozni. Nem tudjuk ugyanis, hogy a Felvidék lakossága mily mértékben van textilcikkekkel ellátva és azt sem tudjuk, hogy a Felvidék népessége mikorra heveri ki a cseh megszállás utolsó idejében elszenvedett gazdasági megrázkódtatást.
– A textilipar kivitelét – fejezte be nyilatkozatát dr. Varga István – a Felvidék szükségletének fedezése bizonyos mértékig érinteni fogja, bár a legtöbb szakmában a kapacitás még a konjunktúra legkedvezőbb időszakában sem volt teljesen kihasználva, úgy, hogy remélhető, hogy a Felvidék ellátása és a kivitel továbbfejlesztése a textilipart nem fogja megoldhatatlan feladatok elé állítani.