Írta: Homonnay Tivadar dr. országgyűlési képviselő

Szociális időket élünk.
De nem elég, ha csupán a közéleti fórumra költözik be a szociális gondolat: cselekedetek kellenek, amelyek élő, gyakorlati valósággá formálják mindazokat a kívánságokat, érzéseket és lehetőségeket, amelyek e gyüjtőnéven nyertek polgárjogot hazánk politikai és gazdasági életében.

Tudjuk, hogy a nemzet jövője ellen vét, aki a szociális gondolat fejődésének gátat vet.
De ugyanilyen felelősség hárul az egész mai nemzedékre abban a vonatkozásban, hogy a szociális eszme lelkes hirdetésén kívül kézzelfogható, reális alkotás szempontjából mit produkál.

A legkülönbözőbb hatóságok, minisztériumok között oszlanak meg ma a szociális vonatkozású problémák. Ez az eltagozódás nem írható az állami igazgatás terhére, hiszen kétségtelen, hogy azok a köztisztviselők, akiknek a hatáskörébe tartoznak a kérdések, a maguk helyén mindent elkövetnek, hogy a lehető legjobban, a nemzet érdekeinek szemmeltartásával végezzék munkájukat.

A közigazgatás természetéhez híven azonban a számtalan irányban megoszló hatáskörök, illetékességek között elkerülhetetlen a problémák ide-oda síbolása, a késedelmeskedés. Holott minden ilyen vonatkozású ügyet a modern korszellemnek megfelelően a lehető leggyorsabban, a technika mai eszközeinek teljes igénybevételével kellene mihamarabb elintézni. Érvényesülnie kell ebben a tekintetben Teleki Pál gróf miniszterelnök intenciójának, hogy nagyobb egyéni felelősséggel intézze a tisztviselő a hozzákerülő ügyeket, hiszen „kétszer ad, aki gyorsan ad…”

Ha volt szükség szociális minisztériumra abban az időben, amikor hazánk kisebb lett és problémáink a nyomorúság szörnyű atmoszférikus nyomása alatt összesűrűsödtek, – akkor még fokozottabban ilyen szociális minisztériumnak életrehívása az ország megnagyobbodásának, egy millió magyar testvér sok millió gondjának felvetődése idején. Lehet, hogy a régi népjóléti és munkaügyi minisztériumban egy-két ember hibázott, lehet, hogy egyesek meggondolatlanul jártak el, eltévelyedtek azon az úton, amelyen a magyar köztisztviselői kar pedig mindig rendíthetetlen céltudatossággal haladt előre.

Ez azonban nem érintheti az eszmét és nem érintheti azt a szükségszerűséget, hogy szociális problémákat egységesen, céltudatosan, a lehető legnagyobb gazdaságosság és eredményesség jegyében igyekezzünk megoldani. Sajnos, előrelátás hijján feloszlatták a régi szociális minisztériumot. Most azonban nem az a feladatunk, hogy a multon rágódjunk, hanem az, hogy a jelen szociális problémáit megoldjuk. Hogy kézbevegyük millió és millió szegény ember ügyét és családi, egyéni, üzleti életét igyekezzünk jobbá és boldogabbá tenni.

Vegyük elejét annak, hogy a konjunktúra legcsekélyebb változása, a termeléseredmények eltolódása vagy más, az ország életében bármikor adódható gazdasági esemény újabb válsághullámot zudítson a legcsekélyebb ellenállóképességű emberekre.

Ezeknek a céloknak az elérésére pedig új, átfogó program kereteibe kell beépíteni az államhatalom szociális tevékenységét, a társadalom szociális jogait és kötelezettségeit. Akár közigazgatási, akár gazdasági vonatkozásban vizsgáljuk a mai nemzedék életét, kétségtelen, hogy meg kell adni a szociális eszme érvényesítésének a külső feltételeit, meg kell építeni ezek számára azt a fundamentumot, amely egy jól megszervezett, céltudatos munkatervvel bíró, szigorú következetességgel útjára indított szociális minisztériumban a magyar milliók javára ölthetne testet.

A miniszterelnök bemutatkozó beszédét az ő szokott módján minden póztól és minden mesterséges beállítástól mentesen, – mélységes szociális érzés fűtötte át. A kormányelnök azonban tovább ment ennél: a professzor biztonságával állapította meg, mi a baj, mi a diagnózis. Nem kétséges, hogy abban az országban, ahol oly sok súlyos probléma koncentrálódik a szociális teljesítőképesség számláján, kell egy szervnek lennie, amely a szociális áldozatokat termelő munkává értékesíti, amely a szociális segítséget összefogóan irányítja és amely minden szociális célra fordított fillérrel az új magyar élet biztosabb és boldogabb útját alapozza meg.

A szociális minisztériumban összpontosulhatnának mindazok az embervédelmi, gyermekvédelmi, munkaalkalom-teremtő problémák, amelyeknek mai megosztottsága akadályozza a racionális ügyintézést. Szociális minisztériumra van szükség irreális ígéretek, és teljesíthetetlen igények nélkül. Ennek az új minisztériumnak a magyar élet legrégibb problémáiba kell belenyulnia és olyan megoldásokat kell produkálnia, amelyek alkalmasak a korszerű Magyarország gyors, energikus kialakítására.