Budapest székesfőváros közönségének legnagyobb szociális áldása a budai hegyek hatalmas, sötétzöld lombkoronája és a fehér hóval borított lankás, dombos síterületek. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból Budapest a világ legnagyszerűbb, legegészségesebb nagyvárosa. Harmincfilléres villamosjegybe és félóra utazásba kerül csak és a pesti polgár már a hűs erdőkben üdülhet a nyári kánikulában, vagy a tiszta hóban síelhet télen. Utánanéztünk, hogy a főúri szórakozás és üdülés mennyibe kerül a főváros közönségének. Fellapoztuk az 1939. évi költségvetést, annak is a Budapest Székesfőváros Erdő- és Mezőgazdasági Hivatala című rovatát.

1889-ben, tehát pontosan ötven esztendővel ezelőtt állította fel a főváros erdő- és mezőgazdasági hivatalát, hogy az felügyeljen az akkor 2000 holdat kitevő erdőbirtokra. Ma már közel kétszer ennyi erdeje van Budapestnek, 3954 hold. Ennek legnagyobb része természetesen Budán van. A pesti oldalon mindössze 367 hold fekszik, a kispesti, pestszentlőrinci és rákoskereszturi határban. Ezt nem is hívják erdőnek a hivatal kitűnő mérnökei. Ennek csak „fásítási öv” a neve és mint munkatársunknak mondották, az a célja, hogy felfogja a port, birtokpolitikai célja pedig, hogy lezárja a települési határt. A hivatal ezenkívül gondot visel a közel 27.000 holdat kitevő, úgynevezett kültelekre.

– Ez rendészeti kötelessége a fővárosnak, – mondotta Komáromy László erdőtanácsos, a hivatal helyettes vezetője. – A költségvetésben a kültelek kiadása évi 141.000 pengővel szerepel, bevételünk viszont itt semmi nincsen. Nagy mezőőrszemélyzetet kell fenntartani, akik a főváros hatalmas külterületén a vikendházakra, kis telkekre, gyümölcsös kertekre, tehát a személyi és vagyonbiztonságra felügyelnek.

Az erdészeti rész már másképpen néz ki – folytatta. – Az erdőterületből 94.500 pengő évi bevétele van a fővárosnak. Ez az összeg tűzifaeladásból (átlagban évi 2000 köbmétert adunk el), a tizennégy kő-, homok- és agyagbánya eladott anyagából, az évi 5-6000 eladott gyümölcsfából és a nagyréti mutatványos és árusbódék helybéreiből tevődik ki. Az évi kiadás 1939. évi előirányzata pedig 173.000 pengő. A hiány így 78.400 pengő.

A főváros közönsége tehát 78.400 pengővel járul hozzá a budai hegyek „fenntartási” költségeihez. Ezért az aránylag csekély összegért kapja a főváros közönsége a pompás kirándulóhelyeket, a remek síterületeket, a 80 kilométer hosszú sétaút hálózatot 900 paddal, melynek fenntartási költsége évi 9000 pengő. Madáretetésre például 405 pengőt költ évente a főváros. A jánoshegyi és Széchenyi hegyi kilátótornyokra 2670 pengőt. A vadászterületet már vagy húsz esztendő óta a Budapestvidéki Vadásztársulat bérli évi 2000 pengőért. Komáromy tanácsos úr azt is megmagyarázza, hogy miért ilyen kevés a bér.

– Nagyon meg kell válogatni, hogy kinek a kezébe adunk puskát a budai hegyekben. Ez a társulat csupa komoly, megbízható, tapasztalt vadászból áll és ennek tulajdoníthatjuk, hogy ezen a nagyforgalmú területen még soha sem talált nyul helyett embert a puskagolyó. Általában egész gazdálkodásunk a szociális szempontokat tartja szem előtt, nem pedig azt, hogy minél nagyobb hasznot húzzunk az erdőkből. A fa kitermelés is csak odáig terjed, ameddig a favágás hasznára van az erdőnek. Mindenben a közönség érdekeire vigyázunk. Sokat kötünk sétautakra, kilátótornyokra, termékeink sem sokat jövedelmeznek. Tűzifát például viszonteladóknak nem adunk, csak a közvetlen vásárlóknak. A gyümölcsfacsemeték eladásánál is a főváros közönségét részesítjük előnyben, de sohasem támasztunk egészségtelen konkurrenciát a magánvállalatoknak. A kültelken is tekintélyes magánterülete van a fővárosnak. Ez mind 3-4 holdas kishaszonbérletekbe van kiadva.

Még néhány érdekes adatot közölt velünk Komáromy erdőtanácsos: A síterület karbantartására nem költ semmit a főváros, éppen elég költséget okoz a síelők által okozott kár rendbehozása.

Derék sportolóink ugyanis minden télen halálragázolnak néhány ezer facsemetét.
Megtudjuk azt is, hogy évi átlagban 1200 „erdei kihágás” és 40-50 „vadászati és madarászati” kihágás történik a zöld hegyekben. Az erdei kihágás címszó többnyire falopásokat takar, a vadászati és madarászati kihágás pedig a rakoncátlan gyerekek parittyázását teszi komoly statisztikai adattá. 20-25 tűzeset van évente a hegyekben, de a gondos főváros biztosítást kötött tűzkár ellen.

Összesen 78 ember dolgozik a főváros erdő és mezőgazdasági hivatalában.
A hivatalt Csizmazia László erdőfőtanácsos és Komáromy László erdőtanácsos vezetik. Az Olasz fasorban lévő hivatalban, – amelyről bátran elmondhatjuk, hogy ez a város legderűsebb közhivatala, a falakon kitömött rókák, mókusok, hatalmas szarvasaggancsok – dolgozik még Kopátsy Imre erdőfőmérnök, dr. Kapácsy Miklós és Mikosdi András erdőmérnökök.