Ha végignézzük a mellékelt képsorozatot, önkéntelen felvetődik bennünk a kérdés, hogy vajjon szükség van-e erre a sok kutyafajtára és mi idézte elő keletkezésüket. A kérdésre adandó feleletért messze vissza kell mennünk az ember és a népek fejlődésének történetében, mert amint azt jól tudjuk, az összes háziállataink közül a kutya az egyedüli, amely saját jószántából szegődött az ember mellé és lett annak kezdetben kitérője, majd pajtása, végül munkatársa és védelmezője.

Szinte természetes, hogy az állandó együttlét alatt a gazdáját figyelő és hozzá alkalmazkodó kutya szinte hozzá idomult, természet dolgában hasonlóvá vált gazdájához. Valószínű, hogy így alakult ki minden nemzetnél az arra a népre jellemző kutyafajta. Persze emellett az ember az egyes kutyák különleges tulajdonságait is igyekezett felhasználni és ilyen irányban tenyésztve, a jó tulajdonságokat rögzítő fajtákat hozta létre.

Állításunk igazolására szolgál a pipás bulldog, a karikatúrák ismert figurája, amely az angol ember gúnyrajzát képviseli. A hasonlat nem véletlen, mert a bulldog nyugodt természete, erős testalkata és egyéb tulajdonságát mind olyan tényezők, amelyek nagyon megfelelnek az angol gazdának. Ugyanezt a kutyát a francia már átalakította egy könnyebb testű, mozgékonyabb, élénkebb vérmérsékletű kutyára.

Ez jobban megfelel a francia vérmérsékletnek Ugyanilyen jellegzetes kutyája Svájcnak a bernáthegyi, amelyet a 19. sz.-ban élő nagy hegyikutyából tenyésztettek ki és főleg életmentési munkálatokra használják, mert jó szimata révén nem egy utast mentett már meg a biztos haláltól.

Mint díszkutyát kell még az orosz agarat megemlíteni, amelyet eredetileg farkasvadászatokra használtak és csak később került az orosz arisztokrácia kastélyaiba, hogy szép külsejével díszül szolgáljon. Az embervédelemre használt kutyák között első helyen kell említeni a németek által kitenyésztett hatalmas testű kutyákat.

Ilyen a dog, dobermann és végül a juhászkutya - a farkaskutya. Ezek a kutyafajták csak csekély töredékét képezik a létezőknek és csupán, mint példák szerepelnek. Természetes, hogy a kutyakedvelők útján ezek eredeti hazájukból a világ minden tájára elkerültek és meghonosodtak. Hazánkba is eljutottak és kedveltek lettek, az utóbbi évek alatt azonban a külföldi kutyákat mind nagyobb mértékben kezdi kiszorítani a magyar kutya.

Ennek az okát nem a véletlenben kell keresni, mert a magyar kutya legyen az komondor, kuvasz, puli vagy pumi, mindig és mindenhol felveszi a versenyt, mind kedvesség, mind használhatóság tekintetében minden egyéb kutyafajtával. Sincs az a kívánság vagy munka, amit el nem végezne és éppen e tanulékonysága miatt meg a természetének igazán meg nem felelő szobakutya szerepet is nagyszerűen be tudja tölteni.

Igazi eleme azonban mégis a szabadban való munka. Amíg a két nagyobb fajta, a kuvasz és a komondor főleg ház- és nyájőrző szerepet tölt be, addig a puli és pumi mint terelő-és hajtókutya tüneti ki magát. Aki már látta a pufit vagy pumit munkában, az meg tudja érteni a juhászember feltétlen ragaszkodását kutyájához és azt a sokszor elmondott közmondást, hogy többet ér egy jó puli, mint három bojtár.

Azt, hogy a magyarfajta kutyák minden tekintetben megállják helyüket, látjuk a rendőrkutyaversenyeken is, ahol ezek az eddig lenézett kutyák viszik el az összes díjakat a sokra tartott külföldi kutyafajták elől nemcsak itthon, hanem nagy nemzetközi versenyeken is.

Rendőrségünk is használja kutyáinkat és amint ezt a napilapokban már több ízben olvashattuk, munkájukkal már sokszor nagy szolgálatot tettek. Az utóbbi évek emelkedő idegenforgalma csakhamar ismertté tette kutyáinkat külföldön is, mert az itt tartózkodó idegenek megismerve ezeket az okos és eleven kutyákat, hamarosan megszerették őket és szétvitték az egész világba, hogy újabb dicsőséget szerezzenek a magyar névnek és nemzetnek.

Dr. Szabó Ferenc