A „király” nem nyujt különösebb látványt, egyszerűen hím-termesz, melynek feladata megtermékenyíteni a királynőt. Hanem a királynő!Valóságos óriás, szörnyeteg társaihoz képest. Azzá teszi rengetegre duzzadt potroha, ami miatt holmi izgő-mozgó, vonagló hurkához vagy burgonyához hasonlít; a „hurka”  hossza megüti a 10 cm-t is.

Megduzzadásának oka a minden képzeletet felülmúló petetermelés. A megtermékenyített termesznőstény egy önműködő gép szabályosságával bocsátja ki magából egymásután a peték ezreit és tízezreit.

Kiszámították, hogy naponta átlag 30.000 petét tojik, egy esztendő alatt 10 milliót s tíz esztendő alatt (körülbelül ennyire becsülhető a királynő élettartama) százmilliót. Ez megmagyarázza a termeszek vészes szaporaságát. És előfordul, hogy egy bolyban nemcsak egy királynő van! A termeszkirálynő már nemcsak családanya, hanem valóságos „állam-anya”, hiszen az állam minden tagja tőle születik.

Érthető, hogy ez a roppant testű állat nemigen tud mozogni, táplálkozni. Módja sincs rá, mert nem férne ki a szűk kamrából, melybe óriási testével szinte belenőtt; elfalazva, örök sötétségben éli le életét. Hanem azért nyüzsögnek körülötte - és rajta - az apró munkások, hogy táplálják és tisztogassák. De még a termeszbirodalomban sem dolgoznak ingyen.

Megfigyelték, hogy az apró munkástermeszek, miközben a hatalmas eleven kolbászon mozognak és azt ápolják, hellyel-közzel egy darabon letépik róla a bőrt és élvesettel szürcsölik a sebből kibuggyanó nedvet.

A természetkutatók, akik megfigyelték, eleinte nem akartak hinni a szemünknek, de azután mégis csak meg kellett győződniök, hogy az apró állatok királynőjük testét úgy csapolják meg, mint mi emberek a boroshordóinkat. A királynő azzal fizet gondozóinak, hogy hagyja magát megcsapolni; nemcsak államanya, hanem mondhatni - afféle eleven „állami csapszék” ez a fantasztikus állat, melyből a többiek gyönyört adó, részegítő italt szürcsölnek ...

Persze itókából még nem lehet megélni, a termesz pedig elképzelhetetlenül falánk teremtés. Ezért indulnak portyázásra, ezért rohannak meg ami csak a közelben található, hogy emésszék. A fatárgyakat belülről rágják ki, úgy, hogy végül csak egy vékony, külső réteg marad vissza. Ez azt a látszatot kelti, hogy a tárgy ép, pedig már teljesen el van porhanyítva.

Mikor életük bizonyos időszakaiban szárnyuk nővén, rajzásra indulnak, néha egész felhőkké tömörülve szállnak tova a levegőben. És jaj az embernek, ahol megtelepszenek! Csak kő vagy fém menekül meg a termeszek pusztító dühétől, az ember vassal, vasbetonépítkezéssel kénytelen védekezni ellenük.

A termeszbolyt magát - ha már felbontották - puszta kézzel nem tanácsos megtámadni, mert a résen álló termeszkatonák milliója furakodik haláltmegvető elszántsággal a bőr alá és saját élete feláldozásával igyekszik visszatartani az ellenséget és védeni a királyi párt. Az ember a modern haditechnika eszközeit kénytelen felvonultatni az apró rovarok ellen: dinamit, mérgesgáz erélyes alkalmazása tudja csak a termeszek pusztító dühét korlátok közé szorítani.

A termeszállam belsejében olyan bámulatos rend és egyetértés uralkodik, ami újra meg újra bámulatba ejti a termeszek életével foglalkozó kutatókat. Ennek az életnek még sok olyan rejtélye van, amit eddig a legszorgosabb búvárkodással sem sikerült leleplezni. Lehet, hogy a további kutatások még az eddigieknél is meglepőbb dolgokat derítenek ki a világ legfantasztikusabb birodalmáról….

Ernyei Frigyes