Egy új amerikai regényről

John Steinbeck "The Grapes of Wrath" című műve

A The Grapes of Wrathnak körülbelül az az értelme, mintha azt mondanók, a harag szürete. Ez a frázis Julia Ward Howe "Battle Hymn of the Republic" című indulójából való. Nem véletlen, hogy John Steinbeck, az amerikai írók egyik legtehetségesebbike új regényének ezt a címet adta.

Vannak kritikusok, akik azt állítják, hogy a pusztuló vidékeknek és lelkeknek nincs különb írója Amerikában, mint John Steinbeck. Nem pacsirták repülnek alakjai sorsa felett, hanem keselyűk és varjúk. Olyik kritikus szerint Amerikában ennél nagyszerűbb regény nem jelent meg. Mások irodalmi érték szempontjából a Huckleberry Finn és a Moby Dick jelentőségével hasonlítják össze.

Az amerikai élet és társadalom sebeit kaliforniai keretei közepette őszintén tárja fel az író. Társadalmi lelkiismerettel, jellemábrázoló erővel, művészi fogyatékosságai ellenére művészi képességgel Frank Norris óta senki sem leplezte le annyira Kalifornia formátlanságait, mint Steinbeck.

Az író Of Mice and Men című regényével, amelyet dramatizált is, vált nevezetessé. Ezen kívül hat regénye jelent meg, s egy novelláskötete. Művei közül az Of Mice and Men a legkülönb. Szinte francia értelemben pontos az egysége, megbízható az alkotás szimmetriája. Új regénye ebben a tekintetben kevésbé érett, annak ellenére, hogy írói becsvágyának leghatalmasabb megnyilatkozása.

Realisztikus regény a szó zolai hangsúlyozásával; túlrészletezett, lélektani helyzeteiben megismétlődő, néha határozottan bosszantóan alaktalan. Amellett a regény jelképe, amelyről az utolsó oldalon veszünk tudomást, megható eredetiségében is túlságosan kézenfekvő. A szimbólum tudvalevőleg csak akkor igazán átütő erejű, ha inkább sejtető, mint világos. E didaktikus regény művészi viszonylatban jelentkező hibái nagyon észrevehetőek.

Persze a regénnyel értékeiért kell foglalkozni. Tárgya egy bizonyos társadalmi rétegnek, az oklahomai farmerosztálynak lelki és gazdasági bomlása. A nagy szárazság, a szaharai bosszú tönkretette az oklahomai farmok egy részét, s a Joad családnak, tipikus farmerfamíliának, a nyugatról a még messzibb nyugatra kell vándorolnia. Ez a messzibb nyugat a "napsugaras Kalifornia". A család jellegzetesen amerikai, azaz angolszász eredetű.

A hatszáz oldalas munkában lépésről lépésre követhetjük a Joad család szörnyű odüsszeiáját. A nyomor kurjongat ebben a regényben, az elrongyolódott emberi sors, a gazdasági jólét környezetében a nélkülözés végzetes iróniája. Az író tollát a részvét, düh és megértés érzése vezette. Steinbecknek sikerült az amerikai szegénység méreteiről olyan megrázó képet festeni, amiért emberi és esztétikai szempontból elismerést érdemel.

---

A narancsvilágban, a gazdag gyümölcsglóbuszon, a mesebeli színek és szépségek kaliforniai levegőjében milyen megalázó lehet az ember útja; mennyire zsákmánya lehet az önző érdekek közönyének és zsarolásának! Meghökkenünk attól a nyomortól, és megdöbbenünk azon a lelketlenségen, amelyet az író tolla elénk varázsol. Mintha a lekaszált jóságba botlanánk, a lendület nélküli szomorúságba, az iránytű nélküli reménytelenségbe!... Moslékon él a végzet, s ezt adja táplálékul az embernek is.

Megjegyzendő, hogy Steinbeck nem Kodak-pedantériával dolgozik. Ennél felelősségteljesebb íróművész. A "Tendenz Roman"-on át keresztülüt az az élő valóság, amely a jó regény egyik elengedhetetlen feltétele: a lélektani következetesség. A Joad család különböző tagjai nem azért nyomorognak, mert az író őket használja fel fegyverül az amerikai gazdasági és társadalmi élet ellen; érezzük sorsuk tragikus mivoltát, s tudjuk, hogy ez a tragédia nem kizárólag az író szánalmat sugárzó lelkének terméke, hanem kísérője annak a helyzetnek, amelyért a Joad család tagjai dehogy is okolhatók.

Steinbeck jellemteremtő ereje kivételes. Főként az anyának, s egy volt prédikátornak, aki kiábrándult a hitből és a teológiából, jellemét rajzolja meg félelmetes hűséggel. A többi szereplő is logikusan beletartozik abba az örvénybe, amelyet az író rettentőnek és felháborítónak tart, s amelyből, noha Amerika a világ leggazdagabb országa, úgy látszik, nincsen menekülés. A megpofozott emberi méltóság dokumentuma ez a regény, a borzasztó híreket igazoló élményé, a perverzül röhögő közönyé, amely az élet bonyolult fordulóin sem törődik a lélek tisztaságával és tisztességével.

Egy-egy jelenet rendkívül eleven; például a volt prédikátornak meggyilkolása, Tomnak, a család legidősebb fiának viselkedése, egy gyermekszülés ábrázolása, vagy pedig az anyai szeretetnek az a törvényszerű költészete, amely az érdekmentes odaadás lelki mámorában és józanságában nem ismer megalkuvást. A regény légköre igaz, s hamuszínű bánatban meggyőző.

És mégis, amint említettem, formátlan mű. A hatszáz oldalból legalább százat lehetne kiradírozni; a piszkos élet lucskaiból túl sokat kapunk. Viszont a párbeszédek nyelve élethű; olykor torzrajza lesz az élethűségnek, mert annyira vetülete. John Steinbeck nem tökéletes művész, de művében sok a tökéletes részlet.

(Cleveland, Ohio)