A beteg túl van a veszélyen, nincs baj! A rádióirányítás

Hajórádió, rádióirányítás és orvosi segítség nyílt tengeren

Mióta az első világítótornyot felépítették, azóta az emberiség állandóan arra törekszik, hogy a tenger veszedelmeit minél hatásosabban legyőzze. Világítótornyok, világítóbóják és világítóhajók éppen ezért már régen ismeretesek.

És csak a 20. századnak adatott meg az az előjog, hogy a drótnélküli távíró bekapcsolásával és továbbfejlesztésével ennek az igyekezetnek új lendületet adott; mert a rádió segítségével nemcsak irányítani lehet a hajókat, hanem gondoskodni lehet minden utasának jólétéről is.

A veszélyben lévő hajónál nemcsak a hajótörött szorul segítségre, hanem a hajón hánykolódó sebesült is. Ma már az Északi és Keleti tenger minden hajója kaphat rádión keresztül orvosi tanácsot az Elbe- és Weser-Rádió útján, amelyek erre a különleges emberbaráti szolgálatra berendezkedtek.

Távíró vagy telefon (rádió) útján a rádióorvos - így nevezhetjük ezt az orvost - a betegség pontos körülírása után azonnal tanáccsal szolgál. Komplikáltabb esetekben pedig a rádióorvos még a városban lévő kollégájától is kiegészítő tanácsot kérhet, amit azonnal továbbit a hajóorvosnak.

Olyan hajókon, ahol orvos nincsen, gyakran megtörténik az az eset, hogy feltétlenü szükség van operációra vagy szakorvosi beavatkozásra. Ekkor lep működésbe a rádióirányítás. Megkeresnek rádióval egy hajót a nyílt tengeren, amely a legközelebb van az orvosnélküli hajóhoz. Jelentik az esetet, és felszólítják a segítségre.

Mindkét hajó pozícióját pontosan megállapítják és a rádióirányítóberendezés segítségével a kietlen tengeren is egymásra találnak beteg és segítséget hozó orvos. És ebben az esetben egészen mindegy az, hogy a beteg és orvos milyen nemzetiségű, itt csak egy szempont érvényesül: az, hogy egy ember vergődik elhagyottan a tengeren, akin segíteni kell!

Ez a segítség pedig a rádió közbejöttével meg is érkezik.