Gróf Esterházy János megrendítő kiáltványa a Szlovákiában maradt magyarsághoz

Pozsony, november 6.
Esterházy János gróf, magyar képviselő, az Uj Hirek hasábjain „Magyar Testvérek! Bécsben megtörtént a döntés. Tudomásul vesszük.” címmel kiáltványt intézett a Szlovákiában maradt magyarsághoz.

A kiáltvány így szól:
- Visszaszorítom a könnyet, amely szemembe tódul, amidőn ittmaradt magyar testvéreim könnyes és kérdező szemébe tekintek. Visszaszorítom, mert most nem lehet helye fájdalmas lélekmarcangolásnak, nem lehet helye lemondásnak vagy csüggedésnek, nem lehet helye az új feladatok elől való megfutamodásnak, hanem tettre készen férfias elszántsággal bátran erős hittel és kiapadhatatlan reménységgel kell megtennünk azokat a kapavágásokat, amelyekkel a jövő felé vezető utunkat megalapozzuk.

Könnyű lett volna nekem most kényelmesebb, kevésbé felelősségteljes és könnyebb hivatást és munkakört választanom. Egy pillanatig sem foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert elválaszthatatlanul összenőtt azzal a talajjal, amelyet elődeim, őseim vérükkel és verejtékükkel tettek termékennyé a magyar gondolat részére amely talajon ringott az én bölcsőm és amelynek sorsával, boldogulásával egybeforrott lelkemnek, szívemnek legkisebb része is, egész énem, egyéniségem, minden gondolatom, vágyam és reménységem. Amint én cselekszem, ahogy én gondolkozom, azt várom velem együtt visszamaradt testvéreimtől.

Maradjon mindenki ott, ahova a Sors állította, legyen éltető ereje annak a megkisebbedett, küzdő magyar családnak, amelyre most fokozottan fontos és nagy feladatok várnak, hogy az itteni magyar nemzetcsoport méltóan a magyar mult szerint hagyományaihoz, megállja a helyét.

Természetes, hogy a magyar egybetartásásból  következik, hogy a kulturális, szociális és gazdasági, kötelezettségeknek egészen új rendszerét kell most kiépítenünk. Hiszünk abban, hogy ez a törekvésünk, amellyel Szlovákiának újraépítésének is tényezők akarunk hozzájárulni, teljes megértésre fog találni szlovák testvéreinkben. Nekünk épúgy, mint nekik a keresztény nemzeti gondolat a kiindulási alapunk, ez az alap addig nem tűrhet meg bizalmatlanságot vagy bármilyen  túlzást, amely veszélyeztetné a két nép békés együttélését és együttes építő munkáját. Megnyugvással látom azt, hogy a Magyarországba kerülő szlovákok sorsa miként fog kialakulni.

A magyar kormány telje tiszteletben fogja tartani ezeknek a szlovákoknak minden nemzeti jogát és sohasem fog akadályt gördíteni nemzeti mivoltuknak szabad kifejlődése elé. Erősen bízom abban, hogy ennek viszonzásul az itteni szlovák kormánynak azt a természetes gesztusát fogjuk tapasztalhatni, hogy hasonló elbánásban részesíti a Szlovákiában megmaradt magyar népcsoportot.

Pozsony, Nyitra, Nagyszőllős és a többi magyar nyelvsziget magyarjai, ismét Hozzátok szólok. Mi itteni magyarok sziklaszilárdan állnak az igazság mellett. Ez az Uristenség akarata, amelybe bele kell nyugodnunk, azt parancsolta nekünk az Úr, hogy újabb feladatokat vállaljunk magunkra, egy pillanatig sem torpanunk meg, de fiatalos lendülettel, töretlen munkakedvvel és a lefolyt húsz esztendő gazdag tapasztalataival felvértezetten csak azt mondhatjuk, hogy előre!

De én még hozzáteszem, hogy utánam! Az Isten segítségével nemes és nagy célokért folytatott küzdelem soha el nem bukhat, egy nép, egy nemzet meg nem semmisülhet, ha nem mond le a létét és boldogulását biztosító jogokról.