Einstein Morgot, a világhírű tudós egyetlen lányának közlései alapján összeállította Miss Bryant

Néhány hónap múlva édesapám befejezi munkásságát a princetoni egyetemen, ha már majd pontot tehet második könyve végére, amelyet népszerűbb, köznapibb nyelven megírva szándékozik kiadni, hogy az egyszerűbb rétegekben is érthető tegyen. Ha ezt a munkáját befejezte, véglegesen búcsút vesz a „215.” számú laboratóriumtól, ahol eddig dolgozott.

Az a tudományos munka, amelyet édesapám folytat, nem kizárólagosan az általa felállított relativitás elméletén alapszik, mint azt sokan állítják, hanem inkább az egyes felfedezések által egy kissé bizony és megbolygatott, úgynevezett „konstansok” elméletén. Ezenkívül az utóbbi években az anyag változására vonatkozólag is végzett kutatásokat.

1936 őszén megtörtént vele az, hogy három álló hónapig el sem hagyta a laboratóriumot, ott maradt még aludni is, nehogy elveszítse a fonalat, nehogy kizökkenjen műveletéből és számításaiból.

Az apám – különösen édesanyám halála óta – a megfeszített szorgosságú kutatások időszakaitól eltekintve is, csak szellemi munkával tölti idejét…. Átlag tizenöt órát dolgozi napjában, mióta Amerikában vagyunk, de hányszor előfordult az is, hogy egész éjszakákat tölt ugyanazon számoszlopok fölé hajolva.

Laboratórium lombik nélkül

Az emberek nagyobb része hamis fogalmat alkotott magának az apám princetoni laboratóriumáról. Mint minden meggyőződéses kutató, úgy ő is lényegében szellemi és elvont kísérleteket folytat, következésképpen nincs lombik és próbacső sem a 215. számú laboratóriumban, amely kizárólag az ő személyes rendelkezésére áll, sem pedig a Fine Hallban, ahol előadásait tartja. Ellenben a hajdan fehér falak eltűnnek a számoszlopok és... pókhálók leple alatt.

Spencer doktor, az egyetem gondnoka már régen belenyugodott abba, hogy a 215, számú helyiségben nem lehet takaríttatni. Két sor könyvállvány, egy halom iromány és néhány mértani készülék egészíti ki a díszletet.

A vegytani kísérleteit agy másik laboratóriumban végzi. A kivételektől eltekintve, apám rendszerint a Mercer Streeti kis lakásunkban tölti estéit. A legfelsőbb emeleten, a huszonkettediken laknak; éppen mert csöndes, no meg a balkon miatt választotta ki apám ezt a lakást, mert éjszaka gyakran pihen a szabad levegőn, nézi a csillagokat, kialakulnak gondolatai és reggelre kelve papírra veti azokat....

A kért fizetés húszszorosát kapja

Mikor az Egyesült-Államokba jöttünk, hogy családját eltarthassa, édesapám ajánlatot tett a National City Collegenek és a newyorki egyetemnek, hogy tanszéket kaphasson. Egész egyszerűen felszólították, hogy válassza meg az egyetemet, amelyik neki tetszik és szabja meg saját maga, hogy mennyi fizetést igényel.

Princetont választotta, ahol már ismeretsége volt és megközelítőleg megjelölt egy összeget, amennyiben ezt a fizetést elérhetőnek gondolta...

Másnap sértődött hangú levelet kapott az egyetem gazdasági hivatalától, amelyben értesítették, hogy igazán nehezükre esnék az, ha a kért összeget kellene számára megadniok, hiszen már így is megalázó az amerikai tudósok és tanárok erkölcsi és anyagi helyzete. Következésképpen a kért fizetés húsz szorosát utalták ki az apám részére. Édesapám rendszerint jótékonycélra fordítja fizetése felét, de még így sem költjük el a többinek csak egy tizedrészét...

Egy tudós étrendje

Az apám igazán kevés ételt fogyaszt. Napjában néhány csésze kávén kívül egy kis tányér gyümölcsízt és nagyritkán valami sültből áll az étlapja. Nap munkáját azonban jó kiadós reggelivel kezdi, ilyenkor hideg felvágott is az asztalra kerül.

Mindez összesen nem tesz ki többet napi egy dollár fogyasztásnál, Sőt, azt hiszem, hogy zsörtölődne is az apám, ha ezt az összeget túllépnénk, mert a fizetése kilenctized részén akarja beszerezni a kutatásaihoz szükséges anyagot vagy támogatja ama tudományos és jótékony intézményeket, amelyeknek tagja.

(folyt. köv.)