Irta: Nyiri László ny. vezérkari ezredes

A spanyol polgárháború és a Távol Kelet háborúja már eddig is bőségesen igazolták, hogy a korszerű háborúk hadviselő felei a katonai hadműveletekkel egyidejűleg, de sokszor már ezt megelőzőleg is légi erőikkel a hátországot is megtámadják.

Ez azt Jelenti, hogy a hátország polgári lakossága, a nők, gyermekek és tehetetlen aggastyánok, ha nem védekeznek kellőleg, mihamar az ellenséget bombázógépek céltárgyaivá válhatnak.

A világháborúból oly jól ismert „Hintlerland” a jövő háborújában már eltűnik, mert a harcvonal mögötti területeken is ellenséges légi bombák fognak pusztítani. De mindezek dacára nem kell kétségbeesniök azoknak, akik a légoltalmi előírásokat betartják és fegyelmezetten viselkednek.

Mielőtt a világ légoltalmi felkészültségéről egy rövid áttekintést nyújtunk, vizsgáljuk meg, milyen gyakorlati tapasztalatokat mutatnak fel a két említett háború tanulságai?

Madrid polgári lakosságát bizony igen gyakran rázta fel álmából a „légi riadó”. A gyárak vésztjósló, idegtépő szirénáinak üvöltő vijjogására a házak lakosai eleinte kapkodva, de később nyugodtan foglalták el kijelölt óvóhelyeiket, eleinte természetesen leginkább a pincéket.

Azok, akik nemtörődömségből vagy pánikszerű ijedelem folytán ezt nem tehették meg idejében, pillanatok alatt hallhatták fejük felett az ellenséges bombázók mótorjainak dörgő búgását és ezt követőleg a levegőt úthasító, velőkig ható sivítással közeledő légibombák robbanásait.

A lecsapódó robbanóbombák házakat, sőt városrészeket is rombadöntöttek. Ez ellen egyelőre nem lehet hatásosan védekezni. De megmenthették életüket, legdrágább kincsüket azok, akik óvóhelyeiket idejében, fegyelmezetten foglalták el.

A számtalan, kicsiny, de 3000 fok hőséget előidéző „Termit” gyújtóbombák sokkal veszélyesebbek a gázbombáknál, mert egyszerre 30 helyen is felgyújtották Madridot. Ezeket a tüzeket a hivatásos tűzoltóság egyedül nem tudta volna eloltani, ha a polgári lakosság segédtűzoltó csapatai nem léptek volna azonnal akcióba.

A polgári lakosság idővel már annyira hozzászokott a légi támadásokhoz, hogy szemtanuk leírásai szerint például Madridban a színházi előadásokat meg a támadás idejére sem szakították félbe. Sőt a Távol Keleten levő Nanking kínai lakossága a japán repülőrajok távozása után azonnal kinyitotta üzleteit és „az emberek dolguk után mentek”.

Ezek után misem természetesebb, mint hogy a világ úgyszólván valamennyi állama ma már gőzerővel készül fel a légoltalomra, illetve a légvédelemre. Ha az ember például Berlin uccáin sétál végig, úgy igen gyakran látja, hogy az iskolás gyermekek, tanítóik vezetése alatt egytől-egyig gázálarccal ellátva, meneteinek, sót futnak végig a „Potsdamer” úton.

A nagy német városok légoltalmi gyakorlataik közben a polgári lakosság rétegeiből összeállított segélyosztagok úgyszólván pillanatok alatt jelennek még gázálarcban a sorakozó helyeiken, hogy a „mustárgázzal fertőzött uccákat megtisztítsák”.