A mozilátogató, aki éppen kijött kedvenc sztárjának filmétől, boldogan bandukol haza fülében a még csengő melódiával, nem is gondol arra, hogy ez a pár órás élvezet, milyen hihetetlen sok munkába és mennyi ember közreműködésébe kerül. Olyan emberek munkájába, akiket soha nem is lát a filmen és akikről még csak hallani sem lehet. Ezek tulajdonképpen a film láthatatlan és dicsőségtelen, néma munkásai.

Ma mar igen sokan ismerik a filmfelvétel technikáját, megbecsülik a színeszek, a rendező, a felvételező stb. hihetetlen teljesítményeit, azt azonban már csak kevesen tudják, hogy a felvételek elkészülte után is milyen hihetetlenül sok munka van még a film teljes elkészültéig.

A műteremben elvégzett felvételek után megkezdődik a munka a laboratóriumban, a vágóteremben és szinkrónizáló-műteremben. Mivel a filmet nem a cselekmény sorrendjében veszik fel, azonkívül az egyes jeleneteket néha többször is elkészítik, elképzelhető, hogy ez a felvett film sokszorosa a bemutatásra kerülő filmnek. Az egy estét betöltő film átlagos hossza 2500 méter körül van. A felvételek pedig néha meghaladják a 8-10.000 métert is. A most elkészült német olympia-filmhez például 400.000 méter filmet használtak fel.

Igen nehéz munka kiválasztani a végleges filmkivágást, a kép és hang átkopírozást elkészíteni, a hiányzó hangfelvételeket elkészíteni. Ez a munka mind a láthatatlan filmmunkások dicsősége, akik néha hónapokig dolgoznak azon, hogy a mozilátogatónak egy-két órás élvezetet okozzanak.

Ez a munka nemcsak technikai, hanem természetesen művészi felkészültséget is megkíván. Fontos kellékek azonkívül még a tökéletes rádiósított gépek is. Az európai film-műtermek legnagyobbrésze, de ezenkívül sok tengerentúli gyár is felhasználja a kinó-technika tapasztalatait és úgy a felvételnél, mint a visszaadásnál jó hasznát veszi a Klangfilm berendezésnek.

A Klangfilm-berendezés természetesen nem felvevőkészülék, hanem a felvett filmek utólagos elkészítéséhez szükséges eljárások és gépek sorozata. Ugyancsak a Klangfilm az, amelyik az előadótermekben a hangosfilm tökéletes visszaadásáról gondoskodik.

A műteremben vagy a szabadban külön készülékek veszik fel a képet és a hangot. A képfelvevőkészülék sokkal inkább alkalmazkodik a jelenet követelményeihez, míg a hangfelvevő berendezés általánosságban mindig azonos. Természetesen kivétett képeznek a híradókat felvevő készülékek, mert itt a kép- és hangfelvevő-berendezés egybe van építve. Még pedig a lehető legkisebb méretben.

A játékvezető már pár órával a felvétel után megkapja a kép és hangfelvétel másolatát, amit egy külön erre a célra berendezett teremben azonnal le is vetíttet. Itt rögtön meg tudja ítélni, hogy a felvett jelenet és hang megfelel-e elgondolásainak. Ha nem, akkor azonnal elrendeli a felvétel megismétlését. Ezek a vetítőgépek a képet és a hangot teljesen egyidejűleg (synchron) vetítik.

De a néma jeleneteket - ezeknek felvétele elkerülhetetlen - is utólag lehet szinkronizálni, azaz megfelelő hanggal ellátni. Ilyen esetben egy vetítőberendezést használnak, amelyiknél a képfilmmel egyidejűleg a hangfilm is leszalad és az egyidejűség ellenőrizhető. Hasonló berendezést alkalmaznak akkor is, ha a filmet utólag más nyelvre is szinkronizálják.

Persze ebben az esetben nagyon fontos, hogy a kép és a beszéd egyöntetű legyen. Nem szabad például annak előfordulnia, hogy míg a színész még szájmozgásokat végez, a beszéd már elhallgasson. Ez groteszkül hat és minden esetben zavarja a nézőt, még akkor is, ha nem kíséri figyelemmel a játékot.

Az úgynevezett Play Back-nél (visszajátszás), amit ma igen gyakran alkalmaznak, az előbb említett jelenetek éppen fordítva játszódnak le. Vagyis előbb felveszik a hangot, ami megfelelő berendezéssel a műteremben játszó színészeknek útmutatásul szolgál. Ebben az esetben a felveendő film hossza szoros összefüggésben van a már korábban felvett hang hosszával.

Ez a munkamenet teszi lehetővé aztán, hogy olyan akusztikus hatások érhetők el, amelyeket a kép és hang egyidejű felvételénél elérni nem lehetséges. Az így elkészített hang-negatívokat elkészültük után összemásolják a képnegatívval, amit megint egészen különleges és erre a célra készült Klangfilm-gépek végeznek. Ezek a készülékek még azt is lehetővé teszik, hogy tetszésszerinti hangfelvételeket belemásoljanak a már meglévő képfelvételbe.

A filmkészítés utolsó stádiuma a vágás és ellenőrzés. Erre a célra is külön gépeket kellett készíteni. Ez a lehallgató- és vágóasztal úgyszólván egy kis vetítőberendezés. Azzal a különbséggel, hogy a kép alig egy pár négyzetcentiméter és a hangszóró megfelelő kis méretű és az asztal hátlapjára van felerősítve. A filmszalag ezen a készüléken szalad keresztül és vetítés közben bárhol leállítható. A vágó (angol neve: cutter) bárhol bejelölheti a kép vagy a hang kivágását. A gép visszafelé is tud szaladni, úgy hogy ezáltal mindig ellenőrizhető a munka.

Ahhoz, hogy egy film elkészüljön, sok munka, kitartás és művészi készség szükséges. Nemkülönben szükség van jó és pontosan dolgozó gépekre is. Mint mindenben, itt is a gépek jó segítőtársai az embernek.