Most az a kérdés, hogy ezidő szerint is bizalommal viseltetünk-e azzal a gazdaságpolitikai eljárással szemben, amelyet az 1937-es konjunktúrazuhanás ellensúlyozására ajánl ez a liberális konjunktúraelmélet. Hát erről szó sem lehet. Az óvatos, lélektani hatásokra épített „begyujtás” helyett az állami gazdaságpolitika ma a legtöbb országban erélyesen beavatkozik, hogy a hosszadalmas depressziót teljes felkészültséggel minél hamarosabban kedvező fordulattal váltsa föl. A probléma semmiesetre sem magyarázható csupán a különleges, kényszerű fegyverkezési konjunktúrával.

Csak a felületes szemlélő elégedhetik meg azzal a magyarázattal, hogy a háborús veszedelem és az ebből folyó világfegyverkezés újjáteremti a produktív erőtényezőket. A háttérben egész sajátságos hullámmozgások működnek, amelyek nem mindig gazdaságpolitikai okokban lelik magyarázatukat, hanem társadalom, kultúr- és hatalompolitikai jelentésekből veszik eredetüket.

A világháborús esztendők ugyanis élesen előtérbe helyezték a hatalompolitikai célkitűzéseket. Minden viszonylatban ez az elv válik mérvadóvá: mindent a hadseregnek! A huszas évek első felében viszont szociálpolitikai célok lendültek az államélet előterébe. Ezek Vass miniszter nagyszabású reformjainak szolgálatába állították a gazdasági politikát. Később Klebelsberg nagyszerű kultúrpolitikai reformjai követeltek nagy gazdasági áldozatokat. A harmincas évek első felében meg az autonóm gazdaságpolitika céljai váltak mérvadóvá. Mára a hadsereg a magyar állami élet legelhanyagoltabb szerve.

Így újból hatalompolitikai célok ragadták magukhoz a vezetést és a magyar gazdaságpolitika zászlaján a világháború óta először újból az államhatalom megerősítésének és a nemzeti tekintély megalapozásának a célkitűzései világítottak. Az 1938. tavaszán kinyilvánított győri program, mely fegyverkezésünket végre jogaihoz juttatja, már ennek a felismerésnek jegyében született meg.

A kormány különböző bevált külföldi minták alapján teremti elő a győri program végrehajtásához szükséges hatalmas összeget. De bármennyire is honvédelmi célok állnak előtérben, a szociálpolitikai beruházásokat, a népegészségügyi intézkedéseket, az útépítés és a mezőgazdasági gazdaadósságok védettségének felszámolását is jelentős összegekkel dotálja a győri költségvetés. Csak a tisztára individualisztikus és materialisztikus gazdaságszemlélet lát a fegyverkezési kiadásokban tőkepocsékolást.

A nemzeti és idealisztikus szemlélet azonban a fegyverkezési kiadások távolabbi közvetett hatásait is meglátja. Azt is tudja, hogy a ha a fegyverkezési kiadások a nemzetközösség és a nemzetgazdasági tevékenység megerősödését szolgálják, akkor végső fokon szó sem lehet tőkepocsékolásról.