Emlékszel X-re? Fecsegő
jóslat-szadista volt. Ha szóba
kezdett, kié lesz a jövő -
már mentem is... És az idő
ráhallgatott, őt igazolta.

A jövő őmelléje állt
(lám akkor is már ráhunyorgott),
benne lelte meg férfiát,
hőssé ezt a szive-puhányt
tette; bölccsé e félbolondot.

Sejthettem volna. Mért tegyen
e hiú lenge lény mást mostan,
mint amért évezredeken
átkozta a történelem?
Tudhattam; tudtam; de csalódtam.

Előre néztem, őfelé.
Én hittem egyre, hogy a holnap
színe szebb, mint a tegnapé -
No, most, hogy fátylát leveté,
jobb is, hogy nem engem karolgat.

Nem tudom mi vár. Kiderül,
hogy ha nem ő, hát a mult rejti,
amért érdemes emberül
még élni? Vagy rajtuk kivül,
s földön kivül kell célt keresni?

De kire bizzam igazam?
Terveimet, ha még akarnék?
Kesergek persze, hangtalan -
De nem veszejtem el magam
egy ilyen rossz ringyó miatt még.