- Az alkohol öl!
Számtalanszor látjuk, olvassuk ennek a jelszónak legkülönbözőbb változatait. Plakátok, röplapok, népszerű felvilágosító előadások tömegével küzdenek világszerte az alkoholizmus ördöge ellen. De nemcsak a megelőzés, hanem a megelőzés, hanem a gyógyítás is fontos feladat: visszaadni az életnek, munkájuknak és családjuknak azokat, akik rabjai lettek az alkoholnak.
Svájcban, amelynek mindössze négy millió lakosa van, hatvanöt állami alkoholelvonó intézet működik, ezek közül tizennégy intézetben azokat gyógyítják, akiknek alkoholmérgezésük van. A Nemzetközi Antialkoholista liga legutóbb megállapította, hogy a büntettek hatvanöt százalékát mindenütt a világon ittas állapotban követik el. Érdekes, hogy jelentékeny azoknak a bűnözőknek a száma, akik életükben először rúgtak be és ekkor estek bűnbe.
Hogyan gyógyítják a megrögzött részegeket?
Az alkoholisták számára felállított elvonó intézetekben átlagban hat hónapig tart egy kúra. A legtöbb esetben minden nagyobb megrázkódtatás nélkül leszokhat káros szenvedélyéről az alkohol boldogtalan szerelmese. Általában az a hit, hogy az alkoholistákat fokozatosan szoktatják le. Ez azonban téves.
A pácienstói hirtelen, szinte rajtaütésszerűén vonják el az italt. Az első napokban a beteg természetesen ideges s idegességé néha vak dühvé fajul, törni, zúzni szeretne, sírógörcsöket és dührohamokat kap, de ezek szerencsére múló tünetek, amelyek aránylag rövid időn át észlelhetők és a kezelés tartama alatt többé nem ismétlődnek meg.
Azt is sokan hiszik, hogy gyógyszerrel szoktatják le szenvedélyükről a megrögzött alkoholistákat. Ez szintén tévedés, mert gyógyszer – leszámítva természetesen az ártalmatlan idegcsillapító, esetleg étvágyfokozó szereket – nincs. Ivás ellen nincs orvosság. Az orvostudomány nem is veszi komolyan az időről-időre felbukkanó nagy garral hirdetett csodaszereket.
Eredményt csak lelkiismeretes, gondos lélektani kezeléssel lehet elérni, de ezzel aztán igazán meglepően szép sikereket aratnak az alkoholelvonó intézményekben. A munka rengeteg óvatosságot és még több türelmet igényel. Az orvos az alkoholista lelki világához férkőzik, lelki kontaktust létesít betegével és ezen keresztül érvényesíti szuggesztív befolyását. Barátja, testvére, gyóntatója lesz a betegnek, aki gyorsan megnyugszik és mindenben szótfogad.
Az orvos munkája azonban sokszor nem lehet eredményes, ha a beteg családja, elsősorban a feleség nincsen segítségére. Sok esetben visszaesik a már teljesen gyógyult páciens, mert az asszony gyönge és nem tudja kiparancsolni az ismét kísértésbe esett alkoholista kezéből a poharat. Az alkoholelvonó intézetekből kikerült páciensek számára különleges étrendet írnak elő és ha ezt a feleség nem fogja fel szigorúan, gyakori a visszaesés.
Amikor a beteget alkoholelvonó intézetbe utalják, elsősorban alaposan megvizsgálják, nem szenved-e valamilyen szervi betegségben. Nagyon sokszor előfordul ugyanis, hogy a beteg szinte tudattalanul testi szenvedések enyhítése, esetleg felejtése végett menekül az alkoholhoz, amelynek azután rabjává válik.
Ha szervi bajt állapítanak meg, akkor természetesen párhuzamosan az alkoholelvonással azt is gyógykezelik. A gyógyítás második fejezete az elrettentés: vetítés formájában bemutatják a pácienseknek az alkoholista borzalmasan elváltozott belső szerveit, a mértéktelenül megnagyobbodott májat stb.
A beteg gyakran már az első kezelésnél megadja magát, erkölcsi érzéke felébred, belátja a mértékletesség előnyeit és utálattal emlékezik korábbi életmódjára. Az orvos a kezelés további során a szuggeaszció legkülönbözőbb fajtáit alkalmazza - nem ritkán a hipnózist is, hogy gyenge idegzetű betegét a kívánt irányban befolyásolhassa.
Amikor az orvosok úgy látják, hogy a beteg már gyógyulóban van, próbaképpen kiengedik az intézetből. Először csak templomba mehetnek, másodszor már próbaidőre visszaengedik őket családjuk körébe.
Ekkor következik a legnehezebb próbatétel és ekkor háramlik a legfelelősségteljesebb feladat a családtagokra. A beteg visszakapta mozgási szabadságát és ismét alkalma van arra, hogy italhoz jusson. A sokszor felbukkanó kísértést szeretetteljes, de erélyes módon kell legyűrniök a hozzátartozóknak.
A páciensek közül a legtöbb szinte elképzelhetetlen mennyiségű italt fogyaszt már, amikor az intézeti kezelésbe kerül. Van, aki napi négy-öt liter bort, van aki egy-két liter pálinkát önt magába minden nap. Természetes, hogy ezeknek deliriumos rohamaik vannak, kényszerképzetek kínozzák őket és gyakori az üldözési mánia közöttük.
Mindezek a tünetek azonban az ivás megszűnése után szinte egycsapásra eltűnnek. Ha a páciensben elég jellem és akaraterő van, néhány hónapi kezelés után újjászületett emberként lép ki az intézet kapuján.
Leszoktatott iszákosok mondják, hogy a gyógyulás után ismerték csak meg igazában az élet szépségeit. Szinte gyermekes örömmel örülnek az életnek hallatlan ambícióval dolgoznak és csak mint rossz álomra emlékeznek vissza alkoholista rabságukra.
Takách Imre
