A háborus feszültség tetőpontján is Liverpoolban öt shillinggel jegyezték a decemberi buzaárát s a buzapiac ismerői megjövendölték, hogy amint be is következett, a buza világpiaci ára még ezen a mélyponton tul is sülyedni fog. Tavaly is már 8-9 shillinggel jegyezték a buzát, de mai, most már négy shillinges ára olyan jelenség, amely védekezésre készteti a világ nagy buzatermő országait, annál is inkább, mert az árhanyatlásnak minden tényezője kétségkivül adva van. Már tavaly is nagyobb volt a világtermés a szükségletnél, de a földgömb északi részén már betakaritott idei termésből és a déli földgömbön várható becslésből nyilvánvaló, hogy most olyan buzaözön önti el a világot, aminőre alig volt példa.
Az Északamerikai Egyesült Államok utolsó, szeptember kilencediki becslése az ország idei buzatermését kilencszáznegyven millió bushelre teszi, szemben a tavalyi nyolcszázhetvennel és szemben az 1927-36. évek hétszázötvenhárom milliós átlagával. Az ottawai statisztikai iroda ugyanakkor háromszázötvennyolc millióra taksálta a kanadai buzahozamot, vagyis nem kevesebb, mint 175 millió bushelnél többre a tavalyinál. A nemzetközi mezőgazdasági intézet, az idei európai buzatermést, Oroszország nélkül, 47 millió tonnára, a tavalyinál öt millió tonnával többre taksálja s az északi félgömb termését, Oroszország, Kína, Irak és Irán termésének leszámitásával 105 millió tonnára teszi, ami jó tiz százalékkal mulja felül az 1929-iki rekordtermés eredményét.
De még ez sem meriti ki a buzaözön nagyságát, amely a világot elönteni készül, mert még azt is hozzá kell tenni mindezekhez, hogy az orosz termést is elsőrendünek tartják s az ausztráliai és argentinai termés kilátásai is felette kedvezőeknek igérkeznek. Ausztráliában a bevetett buzaterület majdnem egy millió acreval nagyobb a tavalyinál s az argentinai földmüvelésügyi minisztérium jelentése szerint, ott is 18.91 millióról 20.1 acrera emelkedett a bevetett buzaföldek nagysága.
Ime, ez az a kép, amely a világ már betakaritott és még betakaritandó idei buza tömegeit tárja elénk s nem csoda, ha e roppant mennyiségek láttára, máris megindult a buzaajánlatok áradata.
Még a kinálat e nagyarányuságán is tul, nagy jelentőséggel birnak azok a gazdavédelmi intézkedések, amelyek minden buzagazdálkodó országban szubvenciók, prémiumok, visszatéritések, stb. formájában érvényben vannak a buzagazdálkodás javára. A kanadai kormány bushelenként nyolcvan cent minimális buzaárat szabott meg az elsőrendü buzára s amint hirlik, ezt a kedvezményt a többi buzaminőségekre is készül kiterjeszteni. Az amerikai Egyesült Államokban az állam bushelenként 26-30 centet fizet a tavalyi tizenkettővel szemben minden farmernek, aki kötelezi magát, hogy hozzájárul a bevetett buzaterület jövő évi restrikciójához, amellett tervbe van véve, hogy a farmerek helyzetének javitására kiviteli szubvenciókat is életbe léptet. Ugyancsak gazdavédő intézkedéseket foganatositottak Ausztráliában is azzal, hogy a belföldön elfogyasztott buzamennyiségekre szubvenciót adnak, végül Ausztráliában csak a napokban ajánlotta minimálizálás rendszerének bevezetését az e kérdés előkészitésére kiküldött parlamenti bizottság. A tengerentuli országok farmervédő intézkedésein kivül, az európai országok gazda- és buzavédő rendelkezései eléggé ismeretesek, semhogy ujból föl kellene sorolnunk őket.
Ez a két tényező, a nagy ármennyiség és a buzavédelemre vonatkozó kedvezmények természetszerüleg idézték elő azt a helyzetet, amely a buzaárszinvonalnak teljes aláaknázására vezetett s amely a legutóbbi gabonatőzsdei jegyzésekben is kifejezésre jutott. Csakhogy ez a helyzet valóságos világkatasztrófával, a földmüves népesség olyan veszedelmével fenyeget, aminőt nem egyhamar látott a világ, hiszen a buzaár sehol sem tériti meg sem a termelésre forditott munkát, sem annak költségeit. A világ mezőgazdasági népességét a teljes elszegényedés veszélye fenyegeti.
Ebben a helyzetben W. A. Wallace, az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági minisztere lép a világ elé annak a harcnak tervével, amelyet a buzaár feljavitásáért akar meginditani. A haditerv alapgondolata az, hogy az összes buzafelesleg-államok közös megegyezéssel védekezzenek a buza áresése ellen s közös intézkedésekkel tereljék biztos mederbe a buzaversenyt a világpiacon. Nem lehet tudni, hogy Wallacenak miféle elképzelése van erről a világbuza-kartelről s mikép akarja megakadályozni, hogy a bőség ne váljék az emberiség átkára. Ha a szabad piaci rendszer hivei felébrednének és kilépnének sirjukból, a megváltozott világ százféle csodája közül bizonyosan ezen csodálkoznának legjobban, hogy az emberiség harcra készül ezuttal nem a szükség, hanem Isten áldásának bősége ellen.
Persze, némi magyarázatot találnának a sajátságos háboru meginditására abban, amit ugyancsak Wallace jelentett ki nemrégiben, hogy az Északamerikai Egyesült Államok az idén egy millió bushel buzát akarnak exportálni, sőt már történtek is olyan intézkedések, amelyek arra mutatnak, hogy ez a szándék s gyakorlati megvalósitás stádiumába jutott, amit a Federal Surplus Commodities harminc millió dolláros kölcsöne is bizonyit, amelyből már augusztus vége óta jelentékeny buzamennyiségeket vásárolt kiviteli célokra. Nyilvánvaló, hogy az amerikai gazdaság vezetői tisztában vannak azzal, hogy ezt a hatalmas exportot csak igen nagy veszteségekkel lehet lebonyolitani, ha versenytársaik szabad versenyével állanak szemben, s közel esik a gondolat, amelyet Wallace képvisel, hogy tudniillik e versenytársakkal megegyezésre kell lépni a buzaár szabályozása érdekében.
Semmi kétség, hogy Wallace kanadai utazása ezzel a tervvel van összefüggésben. A kanadai kormány, amint hirlik, elvileg hajlandó hozzájárulni Wallace tervéhez, de egyelőre nagy nehézségek állottak elő számára abból, hogy a brit piacon elfoglalt preferenciális helyzetét föl kellene adnia. Mégis, minden jel arra mutat, hogy Wallace terve nem akadt el Kanadában s hogy az idevágó tárgyalások az úgynevezett nemzetközi buzabizottságban meg fognak indulni.