M. kir. propaganda
A gazdasági propaganda, a legszélesebb társadalmi rétegek felvilágosítása az ország szempontjából sokkal fontosabb, mint a politikai propaganda, amely gyakorta nem az egyetemes közérdeket, hanem csupán egy párt, egy klikk, egy irányzat jelenét és jövőjét szolgálja. Éppen ezért a propaganda lehet építő és lehet romboló, lehet hasznos és lehet haszontalan!
Örömmel köszöntöttük e hasábokon az új propaganda-szervet, amely a tömegek gazdasági kérdésekben való fölvilágosítását tűzte ki céljául. Készséggel felajánlunk az állami propaganda számára néhány olyan témát, amelynek a hatása azért kétségtelen, mert megcáfolhatatlan igazságokat hirdetnének velük és így különösen alkalmasak arra, hogy józan és értelmes gazdaközönségünket könnyűszerrel meggyőzzék az újra fellángolt szélsőséges uszítás hazugságairól.
Mindenekelőtt az állami propagandának könnyű volna megmagyaráznia, hogy amikor a búza világpiaci ára tíz-tizenegy pengő, a kormánybeavatkozással fenntartott húszpengős búzaár mellett minden agitáció, amely a gazdának és mezőgazdasági munkásnak többet ígér, csak lázítás és izgatás.
A kormány-propagandának könnyű volna megmagyarázni azt is, hogy a gazda állatállományának feleslegét elherdálhatná, ha a kormánypolitika nem állná útját ilyen kétségbeesett eszközök alkalmazásának.
A hivatalos propagandának meg kellene végre magyarázni, hogy a városi lakosság milyen áldozatokat hozott az utóbbi években a mezőgazdaságért, hogy javarészt ő fizette a boletta-adót, hogy ő támogatta a zöldkereset akciót, hogy ő vett részt a különböző falusi inség-akciókban és hogy a különböző termelési szerződéseknél az általa feldolgozott termelési nyersanyagokért ő fizette a világparitás kétszeresét.
Az állami propagandának fel kellene tárnia azokat az adatokat is, amelyeket a legújabb hivatalos statisztikából ismertünk meg, hogy tudniillik a mult év augusztus elsejétől kezdve máig az iparcikkek ára huszonhárom százalékkal csökkent, míg a mezőgazdasági cikkeké tizenkettővel emelkedett és amit Petneházy államtitkár úr soproni előadásában szögezett le, hogy a javarészt iparűző városi lakosság értéktermelése ma már elérte a három és félmilliárd pengőt, aminek jelentősége a mult évre 4.4 milliárddal kiszámított nemzeti jövedelem mellett nem szorulna különösebb méltatásra a józaneszű gazda előtt.
Ha mindezekhez még azt is hozzátenné az állami propaganda, hogy a városi lakosság termelő munkájában foglalkoztatott munkások száma öt év alatt százötvenezerről háromszázezerre emelkedett, a helyesítéletű mezőgazdasági népesség azonnal megértené, milyen lelketlenség kell a mezőgazdaság és városi népesség közti ellentétek további kiélezéséhez, ahelyett, hogy a komoly nemzetcélok érdekében a városi és falusi lakosság munkájának harmóniáját hangoztatnák.
A felállítandó propagandaosztálynak nem annyira idegenből hozott szervezeti minták lemásolására, mint inkább igazságok terjesztésére van szüksége!