Három évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának 15 éves jubileuma alkalmából szavazta meg az országgyűlés egyhangú lelkesedéssel azt a törvényt, mely kötelezi a kincstárt, hogy ezer munkás-, illetve tisztviselőlakást építtessen a főváros területén. A nagyarányú építkezés fedezésére lekötötték az OTI öregségi biztosítási tartalékának egy részét, évi 4 százalékos kamatozással. A törvény életbelépése után azonnal megindultak a tárgyalások, hogy a főváros melyik részén építsék fel a Horthy Miklós-telepet?

A tanácskozások során az az elgondolás alakult ki, hogy a telepet az úgynevezett Óhegyen építik fel. Legutóbb miniszterközi értekezlet volt ebben az ügyben, amelyen résztvettek Keresztes-Fischer belügyminiszter, Bornemisza Géza iparügyi miniszter és a pénzügyminiszter képviseletében Jakab Oszkár államtitkár. A miniszterközi értekezleten részletesen megvitatták azokat az okokat, amelyek az óhegyi építkezést részint túlságosan megdrágítják, másrészt pedig a telepnek a törvényben is megjelölt céljára nem teszik alkalmassá. Különösen a Közmunkák Tanácsa részéről hangzottak el olyan kifogások, amelyek valószínűvé teszik, hogy a Horthy Miklós-telepet nem az Óhegyen, hanem Angyalföldön fogják felépíteni. A Közmunkák Tanácsának álláspontja szerint az Óhegy nem alkalmas egy munkás-, illetve tisztviselőváros építésére, mert itt fog Budapest új gyárnegyede felépülni.

Alkalmatlan az Óhegy ilyen építkezésre azért is, – a Közmunkák Tanácsának álláspontja szerint – mert a fővárosnak ezt a részét csak egyetlen villamosvonalon lehet megközelíteni és távol esik úgy a jelenlegi gyártelepektől, mint a tisztviselők munkahelyétől is. Legnagyobb hátránya azonban az óhegyi telepnek az, hogy nincs vize és nincs csatornázása. A csatornahálózat megépítése és a vízvezeték bekapcsolása viszont olyan anyagai megterhelést jelentene, amely 3-5.5 millió pengővel drágítaná meg az építkezést.

Egyetlen előnye az Óhegynek, hogy elég magasan fekszik, magassága körülbelül megfelel a Gellérthegynek, illetve a Várhegynek. Az óhegyi építkezéssel szemben a Közmunkák Tanácsa ajánlata az volt, hogy a Horthy Miklós munkásvárost az Angyalföldön építsék fel, a Váci út, az Angyalföldi pályaudvar és a Béke út közötti üres telkeken, amelyek valamikor Krausz és Mayer-féle telkek voltak és csak 1906-ban kerültek a főváros tulajdonába.

A városnak ez a része közlekedés szempontjából kedvező helyen fekszik: két villamosvonal vezet oda és vasúton is meg lehet közelíteni. Ezenkívül az óbudai hídfő is ide nyílik majd és ez a terület a megépülő gyorsvasút révén közvetlenül összeköttetést kap a Belvárossal, úgyhogy percek alatt meg lehet közelíteni a város akármelyik részéből. Igen nagy előnye ennek a területnek az is, hogy az ujpesti és angyalföldi gyárak füstje nem mérgezi meg a Horthy-telep levegőjét, mert az állandó északnyugati szél a gyárak füstjét erről a részről délkeleti irányba fújja. Ezenkívül anyagi szempontból is előnyös lenne a helycsere, mert ezek a telkek csatornázással és vízvezetékkel már régen el vannak látva, úgy, hogy ennek révén hatalmas összegeket lehetne megtakarítani.

A törvény tulajdonképpeni intenciója is az, hogy a munkás- és tisztviselőváros olyan helyen épüljön fel, ahonnan az új város munkás és tisztviselő lakossága kényelmesen és gyorsan elérheti munkahelyét. A tisztviselők részére különben az eddigi tervek szerint nem családiházakat építenének, hanem kertes bérvillákat, amivel sok helyet lehet megtakarítani.

Egyetlen akadálya az angyalföldi megoldásnak, amelyet eddig még nem sikerült áthidalni, hogy ezek a telkek a főváros tulajdonában vannak és a főváros 30 pengőt kérne négyszögölenként. A legutóbbi miniszterközi értekezleten részletesen megvitatták ezeket a kérdéseket és megbízták a Közmunkák Tanácsát, hogy az angyalföldi telkekkel kapcsolatban a rendezési terveket készítse el.

Értesülésünk szerint hamarosan végleges döntés történik ebben az ügyben és a Horthy Miklós munkás- és tisztviselőváros terveit legkésőbb október 1-ig elkészítik. Az építkezésekre valószínűleg csak a tavasszal kerül sor, amikor az ezer lakást gyors tempóban akarja felépíteni a kormány. Az építkezési költségek öt-hatmilliót tesznek ki, míg a telekvásárlás és telekrendezés körülbelül kétmillió pengő terhet fog a kincstárnak jelenteni.