A Röntgen-dózis mérése

A Röntgen-sugár korunknak egyik legelterjedtebb gyógyszere. Egyaránt használják a test felszínén és belsejében fellépő betegségek (bőrbajok, belső daganatok stb.) gyógyítására. Az egész eljárás azon a tapasztalati igazságon nyugszik, hogy a Röntgen-sugár az élő sejtekre hatást fejt ki. Ez a hatás többnyire pusztító, a sejtek halálát is okozhatja.

Mégpedig könnyebben elpusztulnak a fiatal és az osztódásban lévő sejtek, mint az életerős idősebb sejtek. Tehát bizonyos sugárnyaláb elpusztíthatja a belső rákos daganat fiatal sejtjeit anélkül, hogy az útjába eső életerős sejteket komolyabban megsértené. Természetesen a túlságosan nagy sugáradag mindenféle sejtet egyaránt elpusztít.

Tehát a gyógykezeléskor el kell találni azt a közepes sugáradagot, amely csak a halálra szánt sejteket teszi tönkre, a többieknek azonban nem árt meg. Más szóval igen fontos dolog a Röntgen-gyógyszer adagolása, mint általában véve minden más gyógyszeré is. A Röntgen-sugáradagot dózis-nak is hívják, mérését pedig dózismérésnek.

Mit jelent pontosabban a dózis? Bár a Röntgen-sugár átlátszatlan testeken is keresztülmegy, mégis igaz, hogy az útjába tett testeken csak meggyengülve hatol át. Ezt a tapasztalati igazságot fizikai nyelven úgy fejezzük ki, hogy testek a rájuk eső Röntgen-sugárzásnak egy részét elnyelik. Mivé alakul át ez az elnyelt sugárzás?

Leggyakrabban hővé, de kémiai és biológiai változásokat is okozhat. Bennünket különösen az elnyelt sugárzás érdekel. Ugyanis nyilvánvaló, hogy gyógyító hatása csak ennek, csak a testben bennmaradó sugárzásnak lehet, nem pedig a keresztüljutó vagy minden irányban szétszórt résznek. Most már pontosan meg is határozhatjuk a dózis fogalmát: a dózis jelenti azt a Röntgen-sugárzást, amelyet a testnek egy köbcentiméter térfogatú része elnyelt.

Ez a köbcentiméter lehet a test felszíni részében, de lehet a test belsejében is. Minthogy az elnyelt Röntgen-sugárzás bizonyos energia-mennyiséget jelent, a dózist legcélszerűbb valamiféle energiaegységben mérni 1 kcm térfogatra vonatkoztatva; tehát mérhetjük erg/cm3-ben, vagy gcal/cm3-ben stb.

Eddig nem szóltunk az időről. Nyilvánvaló, hogy a dózis annál nagyobb, minél tovább tart a sugárbeesés és elnyelés: egyszerűen arányos az idővel. Tájékoztatás végett meg szokták mondani, hogy mekkora másodpercre vagy a percre vonatkoztatott dózis. Ezt tudva, szorzással kiszámíthatjuk a tetszésszerinti időre eső dózist.

Nyilvánvaló, hogy a dózis összefüggésben van a testi eső sugárzás mennyiségével vagyis pontosabban a sugárzás erősségével. Ez jelenti a felszín 1 négyzetcentiméternyi darabjára merőlegesen egy másodper alatt beeső sugárzást. A legegyszerűbb esetben a dózis egyenesen arányos a testre eső sugárzás erősségével. Szerencsére ez az eset elég gyakran előfordul az orvosi gyógykezelésben.

Ugyanis belső bajok gyógyításakor a Röntgen-sugárzást előbb ½-1 mm vastag rézlemezzel szűrik meg és csak azután engedik a test belsejébe. Az ilyen sugárzás úgy viselkedik, mintha egynemű volna: ha kétszer-háromszor erősebb lesz a sugárzás, kétszer-háromszor nagyobb lesz a dózis is. Ebben az egyszerű esetben a dózis megállapítása végett elég ismerni a sugárzás erősségét.

(folyt. köv.)