„Ózondús levegő!” - szokták hirdetni üdülőhelyekről, ha ki akarják emelni levegőjük tiszta, egészséges voltát. A hirdetés jószándékú, csak kissé elveti a súlykot. A szóbanforgó üdülőhely nem nagyon örülne neki, ha levegője ugyancsak ózondús lenne.
Mert az ózon veszedelmes méreg. Erősen izgatja a nyálkahártyákat s aki hosszabb ideig szív be ózont, gyulladást, vérköpést kap. Töményebb ózon belehelésekor már elkerülhetetlenül gégefőgörcs és fuldoklás fogja el s ha ilyenkor hamarosan nem kerül ózonmentes helyre, bizony még rosszul járhat az „ózondús” levegőtől.
Nem is beszélve arról, hogy az ózonnak erős, átható, némileg klórra emlékeztető, kellemetlen a szaga és már ezért sem igen kellemes az „ózondús” levegő.
De hát ez voltaképpen természetes és rendjén is van így. Erős mérgek rendszerint gyógyító orvosságok szoktak lenni, ha csínján alkalmazzák őket. Az ózon is az. Erélyes fertőtlenítő hatásával elöli a kórokozó csírákat. Szokták fertőzött ivóvíz csíramentesítésére is használni.
Hűtőházak levegőjét szagtalanítják vele. Egyébként a gyakorlati életben ritkán találkozunk vele; annál inkább azonban „szelídebb” testvérével, az oxigénnel. (Mert az ózon tulajdonképpen nem más, mint módosult oxigén s a levegőben rendszerint felettébb csekély mennyiségben szerepel.)
Azt mindenki tudja, hogy a közönséges levegő oxigén és nitrogén keveréke. Oxigén nélkül nem élhetünk. Ha valami titokzatos hatalom egy napon kivonná mind az oxigént a Föld légköréből pár percen belül kétezermillió embert hulla borítaná be az öt világrész földjét.
Tüstént megállana minden gép, melyet tüzelőanyagok égésével fejlesztett meleg hajt, hiszen az égést is csak az oxigén táplálja. Kihullana minden állat, tönkremenne minden növény és a Földgolyó perceken belül olyan élettelen, kopár sivataggá változna, mint amilyen most a Hold, ahol szintén nincsen levegő.
És ha az a bizonyos természetfeletti hatalom nem az oxigént, hanem a nitrogént távolítaná el a Föld levegőjéből? Úgy, hogy csak tiszta oxigén maradna vissza?...
Nos, akkor is borzalmas dolog történne: elégnénk. Elevenen. Tiszta oxigénben minden égés olthatatlan hevességgel, vészes erővel folyik. Egy parázsló gyufaszál, tiszta oxigénbe mártva, lángralobban.
Egy izzó fémhuzal, ha tiszta oxigént tartalmazó üvegpalackba tartjuk, vakító lánggal villan fel s tüstént elég. Az emberi testben is ilyen lassú égés folyik. Ha a nitrogén nem hígítana fel a levegőben az oxigént, testünk szempillantás alatt elégne benne. S elégne minden, aminek életét oxigén tartja fenn.
És most nézzük meg ezt a képet! Ennek a furcsa, ablakos kalitkának a lakója, egy húszhónapos gyermek, szemmelláthatólag jól érzi magát vidáman tekintget az ablakon át a világba. Pedig a kalitka belsejét - oxigén árasztja el, amit a jobboldalt látható nagy palackokból enged beléje a kórházi ápolónővér!
Nemcsak hogy nem fenyegeti veszély, de éppen az oxigén jóvoltából halad a gyógyulás felé, miután szerencsésen kiállott egy súlyos műtétet. Krétadarabot nyelt a szerencsétlen kisgyerek, mely megakadt légzőszerveiben és az orvosok csak nagy üggyel-bajjal tudták a beszorult idegen testet eltávolítani.
Hajszál híján az élet és a halál határmesgyéjét sorolta a kis beteg és a műtét után is olyan súlyos volt az állapota, hogy aligha épült volna fel, ha az orvosok nem folyamodtak volna az életmentő oxigénes kalitkához.
