A Brachiosaurus összeállításának vezetése, valamint a faj felállítása és tudományos leírása Janensch Werner tanár, berlini őslénykutató munkája volt, ki az új fajt, a kiásást végző afrikai expedíció szervezése körül nagy érdemeket szerzett és azóta elhúnyt Branca őséletbúvárról nevezte el.
Az összeállított váz méretei a következők: magasság 11.87 m, hosszúság 22.65 m, a nyak hossza 8.78 m, a test magasság az első nyakcsigolyánál 5.83 m. A felállított Brachiosaurus lágyrészekkel együtt körülbelül 12 m maga volt s 800 mázsánál többet nyomhatott. Néhány más, magánosan talált csont méretéből következtetve voltak belőle még megtermettebb példányok is.
A Brachiosaurus nyakcsigolyái könnyűek és megnyúltak, lábai nehézkes vaskos oszlopok, felületes külső hasonlatosság alapján előbbi a zsiráfra, utóbbi az elefántra emlékeztet. Törzse rövid és vaskos. Mint az óriáshüllőknek általában, ennek is erős, földet seprő farka volt. A többi őshüllő alakjától eltérően hosszú nyaka, magas mellső lábai és hátrafelé süllyedő törzse volt.
Koponyája rendkívül kicsiny, agyveleje mindössze egy két-százezred része volt az egész testsúlynak. Erős fogai kemény táplálékra vallanak. Orr- és szemüregei aránylag nagyok. Egyik jól megmaradt koponyából sikerült a labirintus megkövesült kitöltését is kikészíteni. Az egyensúlyi szerv íveinek helyzetéből következtethetünk a fejtartás rendes helyzetére is.
A váz anatómiai jellegzetességei a hajdani állat életmódjának jellegzetességeiről tanúskodnak. A Brachiosaurus nagy súlya és otromba végtagjai miatt csak nehézkesen mozoghatott szilárd talajon. Ezért valószínűleg csak keveset volt szárazföldön s inkább folyókban és sekély tavakban tartózkodott.
Hosszú nyaka lehetővé tette, hogy a vízből lelegelje a partmenti galériaerdők Cycasainak és tűlevelűinek lombozatát. Feltehetjük, hogy nyakát a felszínen úsztatva a vízben pihent és így védekezett alvás közben a szárazföld ragadozói és az éjtszaka hidege ellen.
Érdekes kérdése a törzsfejlődéstannak a nagytestű formák létrejötte és eltűnése. Jellegzetesen óriás növésű állatfajok kifejlődéséhez az egyed növekedési életszakának meghosszabbodása s megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyag felhalmozásának lehetősége szükséges. A környezet adottságain kívül ehhez bizonyos hormonok túltengése és más élettani feltételek is kellenek.
A nagytestű alakok eltűnése Branca szerint a faj kipusztulásával, vagyis a törzsfejlődés ági megszakadásával magyarázható. Valószínűtlen ugyanis, hogy a törzsfejlődés növekvő testnagyságra törekvő irányzata egyszerre megfordulva ismét kisebbedő alakokat hozott volna létre.
Dr. Jaskó Sándor