Az A-vitamin hiánya a növekedés csökkenésében, valamint szembetegségekben (xerophthalmia, hemeralopia) jelentkezik. Állatkísérletek alapján Steenbock és munkatársai kimutatták, hogy a carotin nevű polyen festék A-vitamin hatású. Ezt a megfigyelést Euler és Karrer is megerősítették.

Sikerült bebizonyítani, főleg Moore-nak, hogy a carotin egy A-provitamin, amelyik a növényi táplálékkal az állati szervezetbe kerülve ott alakul át a fontos A-faktorrá. Karrer-nek és munkatársainak sikerült ezt az A-vitamint halmáj-olajokból a kromatográfia segítségével tisztán előállítani s az így kapott tiszta termék összetételét, majd szerkezetét is meg lehetett állapítani.

Ebben nagy segítségre volt a carotinnal való fenti összefüggés ismerete, valamint a β-carotin szerkezete, melyet főleg Karrer és munkatársai állapítottak meg. Az A-vitamin szerkezetének helyességét Karrer szintézissel is be tudta igazolni, mikor is a β-jononból kiindulva előállította azt a perhidro-vitamint, amelyet az A-vitaminból is meg lehet kapni teljes hidrálással.

A B2-vitamin körüli munkákba Karrer aránylag későn kapcsolódott be. Kuhn Richárd és munkatársai vették észre a flavin-ek, más néven lyochrom-ok fontos élettani sajátságait. A flavinek az élesztőben, banánban, paradicsomban, spenótban, májban, tojásfehérjében, savóban fordulnak elő.

Kuhn bizonyította be, hogy a lacto-flavin, amelyet Warburg és Christian fedeztek fel a „sárga oxidációs ferment”-ben s amelyet Kuhn állított elő kristályosan, azonos a B2-vitamin-nal. Megállapította a szerkezetét is, sőt szintézisére vonatkozólag is jelentős sikereket ért el. A teljes szintézist ellenben Karrer dolgozta ki.

A két tudós nagy kitüntetése tehát nem volt meglepetés azok előtt, akik régebbi nagy sikereiket ismerték. Azok a munkák pedig, amelyek alapján az 1937-es Nobel-díjjal jutalmazták őket, mindenkori díszei lesznek a szerves kémiának.

Dr. Csűrös Zoltán