Kronstein 20.000 pengőt akart adni, ha rábeszélem válófélben levő feleségem, hogy szakítson vele!

Kronstein 20.000 pengőt akart adni, ha rábeszélem válófélben levő feleségem, hogy szakítson vele! – mondotta Darányiné elvált férje

Darányi Ernőnét vasárnap a főkapitányságról átkísérték az ügyészég Markó uccai fogházába. Eddigi vallomásaiból megállapítható, hogy a gyilkossági bűnügy koronatanúja nem más, mint elvált férje, Darányi Ernő, egy szaklap kiadóhivatali főtisztviselője. Az amerikaiúti szeretetkórház 21-es különszobájában fekszik Darányi, súlyos betegen. A rendőrség még nem is tudta kihallgatni.

Cukorbajától egyik lába elüszkösödött, nincs kizárva, hogy amputálni kell. Vontatottan, nagy fájdalomtól kínozva beszél a tragédia előzményeiről.
- Kilenc évvel ezelőtt ismerkedett meg a feleségem Kronstein András ügyvéddel. Az Alsóerdősor uccában laktunk, boldogan éltünk. Gyakran jártak hozzánk vendégek, ismerősök, többnyire feleségem barátai. Kronteint is így ismertük meg. A feleségem Kronstein András szüleit is ismerte. Kronstein édesanyja gyakran hívta meg a feleségemet, moziba mentek együtt. Én csak néha tudtam velük menni, Kronstein András mindig ott volt, így kezdődött.

Mentholos cigarettát rág idegességében, aztán folytatja:
- Kronstein András egyre gyakoribb vendég lett nálunk, sőt az öreg Kronsteinné ajánlatára 1932-ben együtt is nyaraltunk Siófokon. Öt évvel ezelőtt a feleségem azzal állt elő, hogy el akar válni tőlem. Kronstein is felkeresett, kért, hogy váljak el, mert szereti a feleségemet. Becsületszavát adta, hogy elveszi feleségül. Azt kérte, egyezzem bele, hogy az én hibámból mondják ki a válást. Ebbe is belementem, pedig már detektívjelentések voltak a kezemben, amelyek bizony indokolttá tették volna, hogy a válást feleségem hibájából mondják ki.

Remeg a nagybeteg keze, ahogy megtörli a homlokát.
- A feleségem azután külön költözött – folytatja – és az ügyvéddel mindenütt mint jegyespár jelentek meg. A válás egyre húzódott, amint később megtudtam, Kronstein András késleltette… Egy napon azt üzente, hogy beszélni szeretne velem. Kávéházban találkoztunk, Kronstein röviden rátért a tárgyra.
„Szakítani akarok Loncival – mondta. – A családom szívesen adna tizenöt-húszezer pengőt, ha Lonci beleegyezne a szakításba.”
Arra kért engem Kronstein András, aki miatt a feleségem elhagyott, hogy bírjam rá válófélben levő feleségemet a vele való szakításra!... Engedtem a rábeszélésnek, mert szerettem a feleségemet. Anyósommal és Kronstein édesanyjával hármasban leutaztunk Temesvárra, mert Lonci akkor ott tartózkodott. Mikor megtudta, hogy ott vagyunk, zálogba tette egy karperecét, taxin a vasúti állomásra robogott és Pestre utazott. Csak egy cédulát hagyott hátra, amire azt írta, hogy még egy millióért sem szakít Kronstein Andrással.
Néhány nap múlva azután Pesten felvágta az ereit. Ekkor még nem voltunk törvényesen elválva, de már nem éltünk együtt. Mivel súlyos idegbeteg volt, a MABI utalta be. Később a MABI – nál megtudták, hogy már nem élünk közös háztartásban és ezért nem akarták fedezni a szanatóriumi költségeket. Én arra hívatkoztam, hogy felségem idegbetegsége miatt nem tudok vele együtt élni. Ekkor a MABI szakértőivel felülvizsgáltatta feleségemet és valóban megállapították, hogy súlyos idegbeteg.

Ezekután a biztosító intézet hajlandó volt tovább fedezni a költségeket. Az orvosi bizonyítvány még most is megvan nálam, az t hiszem, ez a törvényszéki tárgyaláson fontos, sőt döntő lehet.