(A gésának szánt gyereklány egy fababán tanulja a férfiakkal-bánás művészetét)
KACÉRKODÁS
Nézd, hajlong a nyír:
párás szellő járja át.
Igy hajlong a lány,
ha a fülébe csöndesen
nótát dúdol a legény.
UDVARIASSÁG
Jó vagy és finom...
Mondd: a kedved mit kíván?
Eljátsszam neked,
hogy kering a pille-pár?
hó-szirommal hintselek?
KÖNNY
Ünnep-este volt
mennyi eltépett szalag!
Ládd, az én szivem
összeszabdalt pántlikád,
porba-hullott és fakó.
KIÁBRÁNDULÁS
Én szegény bolond,
mit vesződöm itt veled?
Arcod porcellán,
kezed-lábad fa-cövek,
bábu vagy te, semmi más...
GYÖNGÉDSÉG
Úgy szeretlek, úgy,
mint a nádzúgást az éj.
Had becézzelek,
ringatnálak hajnalig...
Nem mondod, hogy rossz
vagyok?
