Az átlátszó ember: ez az utolsó esztendők nagy szenzációja a legkülönbözőbb nemzetközi kiállításon. Előttünk áll a maga csodálatos rendszertelenségében, amely mégis a legtökéletesebb rendszer.

Nincs a szervezetnek egyetlen sejtje, szövete, csontja, izma, idege, szerve, amelynek helye, formája nem többszázezer-esztendős fejlődés eredménye. Minden alkotóelem nem véletlenül olyan, amilyen, hanem szükségszerű kialakulás útján jött létre.

A szív például a legtökéletesebb kétütemű szivattyúberendezés. A legkitűnőbb mérnök sem tud jobbat szerkeszteni. A természet olyan briliáns mótort produkált itt, hogy dacára a szív előforduló különböző megbetegedéseinek, mint billentyű-szűkületeknek, a szív-mótor majdnem hibátlanul teljesíti feladatát, mintha semmi baja sem volna.

Az átlátszó embert egymástól függetlenül amerikai, francia, angol és amerikai orvosok teremtették meg fehér és színes üvegfémből és más anyagokból. Régóta hiányzott megfelelő mód, hogy emberi test felépítését, szerveinek működését könnyen érthetően illusztrálhassuk. A bonctani atlaszok csak halvány képét nyujtják az emberi testnek. Hogyan tudná az rajz vagy a fotográfia az emberi szervezet példátlanul gazdag világát olyan szuggesztív erővel visszaadni, mint amilyen szuggesztív a valóság.

Az orvos és az orvostanhallgató, aki a bonctani intézetben tanulmányozza az emberi szervezetet, szintén nem láthatja a testet a maga teljes egészében és tökéletességében. Részletről-részletre, rétegről-rétegre kell mennie, amíg eljut a csontokig, a test vázáig. Külön-külön megismerheti a bőrt, izmokat, az idegeket, a szerveket, de a nagy összefüggést, az élő szervezet panorámáját nem látja.

Az átlátszó ember egy csapásra megoldotta ezt a problémát. Körülbelül százezer pengő költséggel állították elő. Több esztendeig dolgoztak rajta a nagy nyugati államok tudományos intézeteiben. Üvegből, fémből megalkották a szívet, veséket, a májat, a tüdőket, a nyomort, a gerincoszlopot, az agyvelőt, a csontrendszert, egyszóval az emberi szervezet valamennyi alkotóelemét, amely nem látható, mert eltakarja a bőr, a zsírréteg és az izomzat.

A csontrendszerre felépítették izmokat. Az izmok között elhelyezték a vérpályákat és az idegeket. Csodálatos, megmérhetetlenül aprólékos munka volt: amíg elkészült egy-két példányban a párizsi, drezdai, newyorki kiállítatok nagyszerű technikai csodája: az átlátszó ember.

Elektromos központokat szereltek az átlátszó emberbe. A vérpályák vörös fényben izzanak, idegrendszer izzó sárga tónusban. Az izmok kékszínűek, a szervek, mint a szív, vese és gyomor zöld neonfénnyel világítanak. Ha egy tízéves gyermeket odavisznek az átlátszó ember kétméteres modellje elé és tizenöt percig magyaráznak neki az emberi szervezetről, ahogyan az üvegmodellen látható: többet tud meg az emberi testről, mint azok az érettségizett fiatalemberek, akik a középiskolákban, az egészségtanórán holt betűből, szürke illusztrációból és fekete táblára rajzolt vázlatokból próbáltak megismerkedni az emberi szervezet titkaival.

Az átlátszó ember szíve működőben van. A szív összehúzódik és öt és fél liter vérvörös folyadék kering a vékony csövekben, pontosan úgy, mint az igazi erekben. Időnként kis fehér fények gyúlnak ki az agyvelőben. Az izmok parancsokat kapnak az agytól. A sárga idegeken végigfut a villódzó fényfolt. Elérkezik az izmokhoz.

Az izmok, mintha elektromos ütést kaptak volna - azt is kaptak valójában - megmozdulnak. A láb felemelkedik. Pontosan látható, mely izmok, mely csontok és hogyan játszanak szerepet az embert test tovamozgatásában. Kitűnik, hogy nincs olyan magasrendű gépe a mérnöki zsenialitásnak, amely tökéletességben vetekedhetne az emberi szervezettel, amelyet ismeretlen hatalom, a Mindenható Erő, a Teremtés alkotott meg ilyen csodálatos módon.

Az átlátszó emberrel egyidejűen sikerült az élő, igazi emberről is olyan filmfelvételeket készíteni, amelyek működésében mutatják be a testet. A röntgenfény és a mozifelvevőtechnika nagyszerű kombinációját, együttműködését mutatták be a legutóbbi bécsi röntgenológiai kongresszuson. A betegről vagy akár az egészséges emberről filmfelvételt készítenek, de úgy, hogy közben röntgensugár világítja át az egész testet.

Beszél, sétál, munkát végez az emberi szervezet. És az életnagyságban levetített film egy félórával később ezer ember előtt illusztrálja, hogy a beszéd, az étkezés, az emésztés, a mozgás, a munka, a test, mely szerveit veszi igénybe és milyen formában. Olyan ez, mintha egy automobil mótorját munka közben kettévágnók és a mótor, mitsem törődve a beavatkozással, továbbra is végezné feladatát.

Berend Pál