Írta: Pataky Károly
A jövő héten az Engadin csodálatos völgyében St. Moritzban találkoznak Európa legjobb női és férfi műkorcsolyázói. Az örök hő birodalmában, napsütötte, csillogó gleccserek alatt, nemes vetélkedésre állnak ki Európa jégsportjának legkiválóbb reprezentánsai, a jég Anna Pavolnái és Nijanszkyjei.
A nemzetközi sportvilág nagy érdeklődése mellett sportvilág nagy érdeklődése mellett rendezik meg St. Moritzban az Európa-bajnokságot, amelyre Magyarország női és férfi műkorcsolyázó bajnokai is hivatalosak.
Magyar bajnokságot a hölgyeknél Szilassy Nadinka, a férfiaknál Terták Elemér nyerte meg. Mindketten megérdemelték a bajnoki címet.
A kritikusoknak meg kell állapítania, hogy az idén a „jégmamák” és a „jégpapák” nagy áldozatokat hoztak, hogy a lányuk és a fiúk minél többet tanuljon. Különben a hölgyeknél éreztette hatását a jégkultúra iránt nagyfokú vágyakozás, Londonban, Berlinben és Bécsben folytattak tanulmányokat a lányok olyan időben, amikor Budapesten még zöld volt minden és utolsó sugarait lövellte a nyári napsugár.
A szorgalmas tanulásnak az eredménye, hogy a magyar bajnoki versenyen emelkedett a nívót. Az úgynevezett kötelező gyakorlatokban még sok a tanulnivaló, a jégtáncokban, a kűrben azonban a résztvevők nemzetközi fokon mozgó gyakorlatokat végeztek. Tehetségesek a magyar műkorcsolyázók, de a további sikerekhez még kettő szükséges: fejlődni a jégtánc tudományában és elviselni tudni a vereséget.
Jégdráma…
Különösen a vereség utáni események lehetnek rossz hatással a további előmenetele. A bajnoki verseny után azokról, akik nem lehettek elsők, riasztó hírek terjedtek el a Vajdahunyad vára melletti klubházban.
Az egyik kisasszony ideglázban fekszik otthon és a szüleik még a telefont is kikapcsolták, nem akarnak tudni semmiről, ami a jéggel kapcsolatos. Vérfagyasztó sírásról, velőtrázó sikoltozásról beszélnek a bennfentesek.
Dráma, tragédia a jégbajnokság körül. A másik kisasszony sírógörcsöket kapott, a harmadik gyomoridegesség miatt immár huszonnégy órája nem tud bevenni egy falatot sem. Anyák és gyermekeik idegtragédiája a bajnoki verseny, ahol csak a győzelemnek van értéke, de a vereségbe nem tudnak belenyugodni.
Már a kötelező gyakorlatok után síró hisztériaragály pusztított a résztvevők egy része között, de mindennek teteje volt a szabadkorcsolyázás utáni – „tragédia” Hát tragédia ez? Minden baj azért van, mert nem ők voltak az elsők? Ez a sportszerűség? Hazárdjáték a műkorcsolyázó bajnokság?
Egyesek úgy viselkednek, hogy miután nem nyertek, egy egész világ omlott össze bennük. Történtek ezen a műkorcsolyázó bajnokságon sérelmek, de a tragédiák mégis csak a vélt sérelmek miatt következtek be.
A női bajnokság tünemény volt. A magyar Sonja Henie-k káprázatos bemutatója volt a szabadkorcsolyázás, amelyen mind az öt résztvevő megérdemli a dicséretet.
Szilassy Nadinka volt az erő és a szépség bajnoknője. Kék szemével, mosolygós arcával úgy festett a jégen, mint Godiva, fehér galamb. Tiszta, töretlenfényű jégtáncot mutatott be. Ragyogott, mint a nap és tüzes gyakorlataival kikényszerítette a legnagyobb pontozást a zsűri tagjaiból.
Fekete kosztümben szerepelt édesapja emlékére, aki tavaly halt meg. Miután most nyerte meg harmadszor Magyarország bajnokságát, a jövőben csak nemzetközi versenyen vesz részt és a legközelebbi bajnoki versenyen átengedi a teret a többieknek.
Erdős Klári a kötelező gyakorlatok bajnoknője. Példátlan pontossággal és lelkiismeretességgel végezte el az „iskolát”. Jól mondta fel a leckét a szabadkorcsolyázásban is. Azért maradt azonban le az első helyről, mert gyakorlatainak előadásából hiányzik a ritmus, stílus.
Úgy festett, mint a színésznő, aki játék és hangsúly nélkül, egyhangúan, de hibátlanul elmondja a szerepét. Nem történt vele igazságtalanság! És a végén ideges is volt, ami annak tudható be, hogy már a verseny előtt sérelmi politikát folytatott és nyilatkozatot adott le.
A jövőben kevesebb nyilatkozatott és több nyugalmat. Egyébként Magyarország műkorcsolyázó bajnoki versenyén a második hely is diadalt jelent.
Botond Éva a jégtánc bajnoka. Csupa zene, csupa érzés, csupa művészet ez a szőke, fiatal lány. Mozdulatainak szépsége, plasztikus tökéletessége, jégtáncművészetének gazdag skálája nagy elismerésre ragadtatta a nézőket és a szakértőket egyaránt.
Amíg Szilassy Nadinkánál klasszikusan forrt össze, a zene és a tánc, mintha Toscanini dirigált volna, addig Botond Györgyi a huszadik század levegőjét varázsolta élénk és mindem mozdulatából a lüktető jazz tört elő.
Költeményszerű táncával magával ragadhatta az írót, a festőt, a szobrászt és nem utolsó sorban a zeneszerzőt. A Botond-lányok táncának koreográfiája is színes és tökéletes volt.
Ollé Edith És amikor megemlékezünk a négy elsőről, beszélnünk kell a bajnokság újoncáról: Ollé Edithről is. Nem volt komoly riválisa a többieknek, hisz csak nemrég gyógyult fel betegségéből. Ezért nem is vértezhette fel magát az összes harci kellékekkel.
Szép csillogó szeméből és az egyes gyakorlatoknál kidomborodó tehetségéből azonban arra lehet következtetni, hogy rendszeres gyakorlatozás után ő is ott lesz az elsők között.
„Justizmord”
Nem voltunk megelégedve a pontozó bírákkal a férfiak versenyében. A zsűri igen tisztelt tagjai félelmetesen néztek ki hatalmas bundájukban és Gulliver-csizmájukban. És valóban félelmetesek is voltak, különösen a magyar műkorcsolyázó sport jövője szempontjából.
Terták Elemér fölénnyel nyerte meg a bajnokságot. Örömmel lepett meg bennünket hibátlan, bravúros előadásával. Kitűnő volt a kűrje. A helyezéseknél azonban „justizmord” történt. Kállay Kristófot, a magyar műkorcsolyázás jövő reménységét, az egyetlen igazi utánpótlást minden lelkiismeret furdalás nélkül az ötödik helyre tették.
Kállay szabadkorcsolyázása majdnem olyan jó volt, mint Terták Eleméré. Tehetsége, alakja és lelkesedése nagy reményekre jogosít. Egy nagy hibája van: pár évvel fiatalabb, mint a többiek.
Úgy látszik, ez az oka annak, hogy az ötödik helyre taszították. Senki sem tiltakozott volna az ellen, ha megkapta volna a harmadik helyet, vagy legrosszabb esetben a negyediket. Így azonban valami tendencia látszik a dologban.
A magyar sportnak mégis csak az az érdeke, hogy minél több tehetséges műkorcsolyázónk legyen és nem az, hogy valakinek fiatalsága miatt egyszerűen elvegyék a kedvét.
A zsűri tagjai nem tartották szem előtt a kitűnően vezetett Budapesti Korcsolyázó Egylet egyik főcélját: az ifjúság nevelését. És méltánytalanság történt Pataky Dénessel is, akin ugyan meglátszott a tréninghiány (rajta kívül álló okok miatt) de nagy lelkesedéssel sietett újra részt venni a bajnoki küzdelemben.
Megérdemelte volna a második helyet, de a bírák vele szemben is kérlelhetetlenek voltak. A verseny után az egyik részvevő hozzátartozója mosolyogva jegyezte meg: ha ez így megy tovább, akkor csak pontozó bírák lesznek, de versenyzők nem…
Szekrényessyék Nemzetközi értékelés szempontjából legörvendetesebb a Szekrényessy testvérpár nagy fejlődése. Az ő győzelmük elvitathatatlan volt, nincs vetélytársuk. Fiatalos lendület, emelkedő tudás, plasztikus szépség jellemzi gyakorlataikat. Dübörögve haladnak előre a nemzetközi sikerek útján.
Szépen dolgozott Bass Erika és Barcza-Rotter Béla pár is. Tehetségesek, de sokat kell még tanulniuk. A magyar műkorcsolyázó sport fejlődésére az őszinte kritika mindig nagy hatással volt. Ennek a cikknek is ez a célja.
Végül is a bajnoki cím igazán csak akkor lesz értékes, ha a műkorcsolyázó bajnokok külföldön is, legközelebb az Engadin völgyében az Európa-bajnokságon jó helyezést tudnak elérni. Mert ellenkező esetben az egész: vihar egy pohár vízben.
