Meg akarta ölni unokaöccsét és unokahugát is, de kicsavarták kezéből a fegyvert
Véres filmdráma a vecsési mozisné villájában
Vasárnap délelőtt 11 óra tájban a vecsési Eötvös ucca 47. számú villából sápadtan, minden ízében reszketve támolygott ki az uccára egy fiatal lány: Átkiáltott a szomszédos mozi jegyszedőjének:
- Azonnal rohanjon orvosért! Emma néni agyonlőtte a nagynénémet!...- A jegyszedő lélekszakadva rohant Rodel Imre orvosért.
A csinosan berendezett kis villa ebédlőjében eszméletlenül, véresen feküdt a díványon Kozma Oszkárné, a két vecsési mozi bérlője, vele szemben pedig, az ajtóban, revolvert tartva kezében, sápadtan, de mindenre elszánt, konok tekintettel állt távoli rokona: Seifert Emma.
A sebesült fölé nevelt fia, Szauter Gyula, a budapesti MÁV gépgyár fiatal tisztviselője hajolt. Seifert Emma lassú mozdulattal ismét felemelte a revolvert és a fiatalemberre célzott.
Szauter azonban rávetette magát az idős asszonyra és dulakodni kezdett vele. Seifert Emma az örjöngök fékezhetetlen erejével védekezett: nem engedte kicsavarni kezéből a fegyvert. Irtózatos dulakodás közben emelte a revolvert a fiatalember homlokához. Egy másodpercre, vagy csak egy másodperc tizedrészén múlott minden! Szauternek egy utolsó kétségbeesett mozdulattal sikerült az őrjöngő kezét lerántani, Seifert Emma kezéből kicsavarni a revolvert.
Néhány másodpercnyi halálos csend váltotta fel most a dulakodás zaját. Azután a feldúlt, lihegő asszony ezt kiáltotta rekedt, vad hangon Szauter Gyula felé:
- Sajnálom, hogy nem tudtalak agyonlőni! Sajnálom, hogy téged nem tudtalak agyonlőni...
Rodel orvos megállapította, hogy Kozma Oszkárné haslövést kapott. Néhány perc múlva szirénázva keresztül vergődött a vecsési sártengeren a kispesti mentők autója. Kozmánét életveszélyes állapotban bevitték a Szent István-kórházba. A késő esti órákban állapota valamivel jobbra fordult.
Kozma Oszkárné, aki egy győri vaskereskedő elvált felsége, augusztusban bérelete ki a mozit s ekkor költözött Vecsésre. Az ízlésesen berendezett kis villában hárman laktak: Kozmáné, Seifert Vilma, Seifert Emma és Kozmáné nevelt fia, Szauter Gyula. Kozmáné néhány hónappal Vecsésre költözése előtt még nem ismerte Seifert Emmát, aki távoli rokona. Később megismerte és segíteni akart rosszsorban sínylődő rokonán, ezért magához vette az idős asszonyt.
Seifert Emma feladata volt, hogy a két mozipénztár kisasszonyait ellenőrizze és Kozmáné háztartását vezesse. Kozmáné mindjárt az első napokban látta, hogy rokonával, nem tud békességben összeférni. Az öreg leány zsörtölődő, sértődő természetű, túlságosan érzékeny volt,
aki mindenért szemrehányást tett azoknak, akik körülötte éltek. A moziban szinte naponta kellemetlen megjegyzéseket tett a pénztároskisasszonyokra, de szemrehányásaival főleg Kozmánét és ennek nevelt fiát, Szauter Gyulát üldözte. Nagyon rosszul esett Seifer Emmának, hogy a család bizalmas, belső ügyeibe nem avatják bele. Ez volt a legsűrűbb oka az összetűzéseknek.
A villa lakói és a mozi alkalmazottai azt is észrevenni vélték, hogy Seifert Emma melegebb érzelmekkel viseltetik a fiatal Szauter Gyula iránt.
Az utóbbi időben mindennapivá váltak a veszekedések, hogy Kozmáné ki jelentette rokonának: ezt az elviselhetetlen helyzetet meg kell szüntetni! És Seifert Emma jól tenné, ha sürgősen más elhelyezkedést keresne. Ettől a naptól kezdve feldúltan, magából kikelten járt-kelt a községben Seifert Emma és több ízben hangoztatta, hogy ebbe a hálátlan bánásmódba nem fog belenyugodni és nem fogja tűrni, hogy elkergessék a háztól mint valami rossz cselédet.
Vasárnap délután ismét éleshangú összetűzésre került a sor a családban. Szauter Gyula panaszkodott nevelőanyjának: Seifert Emma már négy napja nem gondoskodott arról, hogy szobáját kitakarítsák és ruháit kikeféljék. Kozmáné szemrehányást is tett ezért rokonának, mire az idős lány felcsattant és hazugságnak mondotta a vádat.
Kozmáné átszólt a másik szobába Szauter Gyuláért, aki unokahugának Seifert Borisnak társaságában lépett be a villa ebédlőjébe. Seifert Emma rátámadt a fiatalemberre:
- Te merted mondani?
- Igenis!- válaszolta ingerülten Szauter. -Négy napja senkisem törődik a holmijaimmal.
- Igen! Hát így áll a dolog?...-mondotta vad sziszegéssel Seifert Emma. Azután kiment a szobából. A többieket szorongó érzés fogta el. Néhány másodperc múlva ismét megjelent kezében revolvert szorongatott. Csendesen így szólt:
- Most leszámolok veletek!
A következő pillanatban eldördült a fegyver. Egymásután háromszor. Először Szauter Gyula homlokának irányította a revolver csövét Seifert Emma, de nem találta. A golyó keresztülfúródott az ablakon. A második lövés Seifert Boriska füle mellett fúródott a falba. A harmadik pedig eltalálta Kozmánét.
Kozmáné első percben nem is tudta, hogy lövés érte. Rávetette magát Szauter Gyulával együtt az örjőngő öreg leányra és próbálta elvenni tőle a gyilkos fegyvert. Csak egy félperc múlva érezte a sajgó fájdalmat, amelyet a csípője tájékán beléje fúródott revolvergolyó okozott.
- Azt hiszem, belém lőtt az Emma néni...- suttogta halkan Kozmáné. Odatámolygott a díványhoz és a következő pillanatban eszméletlenül esett össze.
A gyilkos öreglányt a csendőrség letartóztatta.
Egy békés falusi ház...
Munkatársunk vasárnap délután kint járt Vecsésen, a megdöbbentő családi tragédia színhelyén. Sártengeren keresztül, londoni ködben jut el az autó az Eötvös ucca 47.számú ház elé. Kis sárga villa, zárva van az ajtaja, sehol egy lélek. Szemben a villával van a mozi. Kinyittatjuk a villa kapuját.
A szobákba nem lehet bejutni, azokat lezáratta csendőrség. Az ucca felől a legközelebbi ablakot kifúrta a golyó. Ezen az ablakon keresztül benézünk az ebédlőbe. Egyszerű családias melegséggel berendezett szobácska: az asztalon csipketerítő, a pohárszékben dúsan rakott gyümölcstál, a falon a régi falusi házak kedves jelvénye: két porcelántányér. A szörnyű esemény nyomát csak egy fellökött szék, az összegyűrt szőnyeg mutatja és a vér foltok, amelyeket a dívánterítőn látunk.
A pénztároskisasszony a moziban nem akar beszélni a szomorú esetről, csak a vállát vonogatja:
- Furcsa nő az Emma kisasszony, nagyon nehéz volt vele békességben összeférni! - S mindössze ennyi, amit hallunk tőle. Autóba ülünk és átrobogunk- már amennyire a vecsési sártengerben robogni lehet Kozmáné másik mozijába, a Kultúrmoziba.Itt a Seifert Boriska a pénztáros kisasszony.
A nagyon csinos, barna arcú, villogó tekintetű 20 éves leány szorgalmasan osztogatja a jegyeket és söpri be a 20, 30 és a 40 filléreket. Vagy negyedórát kell rá várnunk, amíg befejezi a dolgát. A moziban pergetik a Szerelemes herceg című fimet, Seifert Boriska pedig a pénztárablak mögött elmeséli nekünk, hogyan lőtte le az ő jelenlétében egyik nagynénje a másikat.
- Kérem- beszéli nyugodt hangon, de könnyes szemmel- én egyszerűen nem akartam elhinni, amit láttam. Amikor a szobába lépett nagynéném revolverrel a kezében, azt hittem, hogy riasztópisztolyt hozott magával. Még amikor elsütötte a fegyvert, akkor is azt gondoltam, hogy én vesztettem el az eszemet. A fülem mellett süvített el a golyó. Néhány centiméteren múlt csak, hogy most nem fekszem holtan a Törvényszéki Intézetben. A nagynéném első pillanatban nem érzett semmit, nem gondolt másra, csak a botránytól félt. Azt mondta: Emma azonnal takarodj innen, akkor futni hagylak! Emma néni erre nem válaszolt. Irma néni pedig körülbelül egy perc múlva esett össze és terült el a díványon. Emma néni pedig ekkor fogta másodszor is a fegyverét Gyulára. Őrá haragudott legjobban, őt akarta megölni.
Azután kiszól az ablakon:
- Igenis! Két harmadik hely, 60 fillér
