Párizs, február 6.
A vasárnapi lapok első oldalukon a németországi eseményekkel foglalkoznak. Általános az a vélemény, hogy Franciaországnak semmi oka sincs a nyugtalanságra, bízhat saját erejében és vele szolidáris nagy demokráciákban, Anglia és Amerika támogatásában.
Hogy a középeurópai kisállamok is ilyen nyugalommal figyelhetik-e az események alakulását, erre vonatkozólag különböző feltevések váltakoznak a lapok hasábjain. Egyáltalán nem elszigetelt az a vélemény, hogy Németország belső eseményei erőteljesebb külső akciókat fognak maguk után vonni.
A nagy katonai és diplomáciai átcsoportosításról érdekesen ír a vasárnapi esti Temps vezércikke, amely óvatosságra int és azt hangoztatja, hogy e pillanatban még nem tudni, ki a győztes.
A Le Jour azt írja, hogy Frits távozása ugyan a nemzeti szocialista párt győzelmét jelenti, de korai volna azt állítani, hogy a nagy vitában a Reichswehr maradt alul. A lap úgy tudja, hogy a közeljövőben ötven tábornokot és hatvan ezredest fognak nyugdíjazni, olyanokat, akik Frits táborához tartoznak.
Pertinax-nak az Echo de Paris-ban kifejtett véleménye szerint azokat a tábornokokat távolították el, akik Oroszországgal és Franciaországgal akarnak együttműködni.
A Populair szerint azok, akik Sachacht-ra és a Reichswehr-re tették pénzüket, elvesztették a játszmát.
A kemény kép politikájáról ír a Sunday Times
London, február 6.
Az angol lapok most már a Berlinből érkező értesüléseken túlmenőleg foglalkoznak a németországi eseményekkel és részletesen kifejtik: milyen hatásuk lehet az európai politikára?
Az Evening Standard szerint Frits tábornokot azért távolították el állásából, mert Himler rendőrminiszternek bizonyítékai voltak ellene.
A Sunday Times pesszimisztikusan állítja be a helyzetet, főleg Ribbentrop külügyminiszteri kinevezése miatt. Érdekes, hogy a lap egyrészt a Berlin-Róma tengely megerősödéséről ír ezzel kapcsolatban, másrészt annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy Ausztriával szemben a kemény kéz politikája fog elkövetkezni.
A Newyork Times szerint a mai feszült világpolitikai helyzetben Blomberg tábornok titkárnője történelmi szerepet játszhat.
Kriebel alezredes – Papen utódja Bécsben
Bécs, február 6.
A Reichsport értesülése szerint már megtörtént a döntés Papen volt bécsi német nagykövet utódjának személyére nézve és a német kormány Bécs hozzájárulását kérte Kriebel alezredesnek, Németország volt sangháji konzulának bécsi követté kinevezéséhez.
Kriebel alezredes a nemzeti szocialista mozgalom legrégibb hívei közé tartozik. Münchenben 1923-ban résztvett a nemzeti szocialistáknak a hatalom átvételére irányuló első kísérletében, majd amikor a kísérlet nem sikerült, Kriebel Ausztriába jött és hosszabb ideig Karinthiában tartózkodott. Innen később visszatért Németországba és a legutóbbi időkig Sanghájban teljesített szolgálatot.
„Olaszország hajlandó az együttműködésre!”
Róma, február 6.
Az olasz sajtó rendkívüli jelentőséget tulajdonít az olasz kormány elhatározásának, amellyel hozzájárult az angol kezdeményezéshez és a maga részéről is végrehajtotta a szükséges intézkedéseket a kalóztámadások megakadályozását célzó szigorított flottaőrszolgálat életbeléptetésére a Földközi-tengeren.
Gáyda, a Voce d’Italia vasárnapi számában ezzel kapcsolatban a következőket írja:
- Az olasz politika ismét bebizonyította, hogy Olaszország hajlandó az együtműködésre.
Olaszország ezen gesztusát remélhetőleg kellőképpen méltányolni fogják. Olaszország attól az óhajtól vezérelve fogadta el az angol kezdeményezést, hogy a javaslatokat tettek követik, mert hiszen a Földközi-tenger biztonsága és rendje egyetlen országnak sem annyira érdeke, mint éppen Olaszországnak, mert ez az egyetlen összekötő hajóút Olaszország és az impérium között.