Etelka főhercegnő

Brüsszel, július 25.

Karcsú, magashomlokú, könnyűjárású, mélyszemű fiatal hölgy Etelka főhercegnő, Otto királyfi legidősebb testvére, aki néhány nap óta a louvanai egyetemen az állam és társadalomtudomány doktora. Az első főhercegkisasszony - doktor.

Egész Belgium szeretettel és büszkeséggel beszél róla. A belgák egy kicsit magasnak is érzik a rokonszenves fiatal főhercegnőt. Ha egyszerű ruhájában, alacsonysarkú cipőjében, karja alatt könyvekkel, jegyzetfüzetekkel, vagy aktatáskával meglátták a louvanai uccán, vagy az egyetem környékén, amint hosszú, biztos, nyugodt lépésekkel ment a pályaudvar felé, sokan köszöntötték barátságosan.

A főhercegnő sok embert ismer, hiszen szakmájához a társadalomtudóshoz illik is, hogy minél több emberrel beszéljen, minél több ember helyzetét tanulmányozza. Öt tartják az igazi mai, európai leánytípusnak.

A sportszeretetet, a tudományos munkát, a szociális érdeklődést egyesíti magában valami elemezhetetlen leányos bájjal és őszinte emberi közvetlenséggel. Amióta iskolába jár minden vizsgáját kitüntetéssel tette le. Nagyon sokat olvas, állandóan jegyzetez, kartotékokat állít össze, de nem könyvmoly. Legkevésbé sem az! Sokat sportol, jó lovas, gyors vívó, kemény ütésű golfozó, kitartó úszó, ügyesen teniszezik, autóvezető igazolványa van, sőt repülőgép vezetést is tanul.

Távolról sem az a fajta amerikai leánytípus, amelynek könnyűszerrel az ölébe hullik a testi és szellemi civilizáció minden ajándéka és kényelme. Semmiképen sem lehetne azt mondani, hogy Etelka főhercegnő és testvérei elkényesztetett életet élnek. Amióta egyetemre járnak, minden reggel harmadik osztályon utaznak Louvainbe.

Nemcsak azért harmadikon, mert ezen a vonatosztályon jár a belga középosztály, hanem azért is, mert bizony alaposan meg kell nézniük minden centime- ot. Nem lenne igazi ember Etelka főhercegnő, ha nem érdeklődnék elsősorban a szociális kérdések iránt. Doktori disszertációja, amint az ismeretes a magyar tanyavilágról szól, teljesen szociológiai szempontból vizsgálja ezt a nagy kérdést. Etelka főhercegnő alaposan áttanulmányozta az idevágó irodalmat, szakértőkkel állt összeköttetésben, levelezett, könyvtárakat látogatott, összehasonlította a magyar tanya helyzetét a belga- dán és holland tanyaszerű településekkel, csak éppen, rajta kívülálló okokból, a helyszínen nem tanulmányozhatta a magyar tanya életét.

A 262 nyomtatott oldalas könyve így is több egyszerű, szokványos doktori értekezésnél: komoly, tudományos munka. A belga egyetemek különlegessége, hogy a doktorrá avatás nem puszta ceremónia, hanem az egész tanulmányi idő legnehezebb vizsgájával van egybekötve. Nem elég az írásbeli doktori értekezést benyújtani, hanem a teljes egyetemi tanács és a megjelent közönség előtt
három rendkívül nehéz tételt kell kifejteni és a professzorok ellenvetéseivel szemben megvédeni.

A főherceg kisasszony is három tételt kapott. Az első az osztrák alpesi földművesek helyzetével foglalkozott, a másik a nemzetközi munkajog osztrák vonatkozásaival, a harmadik pedig- és ez feküdt legjobban - a női gyárimunkások helyzetéről szólt.

Azt mondják, hogy amikor erről a kérdésről befejezte fejtegetéseit, a közönség tapsban tört ki.
Etelka főhercegnő olyan ékesszólásról tett tanubizonyságot, mint a legkitűnőbb, gyakorlott szónokok. Diáktársai nem csodálkoztak: ők már ismerték erről az oldaláról. A híres katolikus egyetem szónoki versenyeit sorra a főhercegnő nyerte meg.

A főhercegnő szónoki képessége egészen egyéni tulajdonsága. Sem Habsburg sem Bourbon részről nem örökölhette. Nem emlékszünk, hogy a két fejedelmi család tagjai közül bárkiről is feljegyezték volna valaha, hogy szónoki tehetség.

Etelka ékesszólását az utolsó évben a gyakorlatban is felhasználta. Háromnegyed év óta Ausztriában van, Jenő főherceg vendége. Vele együtt bejárta az országot, és a szociális helyzetet tanulmányozta. A kis városokban, falvakban összegyűlt a lakosság és ünnepelte a népszerű főhercegnőt. Etelka mindenütt maga köszönte meg a ragaszkodást.

Eddig több, mint száz beszédet mondott, mindegyiket kapásból, mindegyik beszéd más és más volt és valamennyi talpraesett, szellemes, ékesszóló...