|
Károly főherczeg Magyarországon
Károly Ferencz József főherczeg Magyarországon időzik, a tősgyökeres magyar vidékeken tesz látogatást. A főherczeg most 14 éves, elsőszülött fia Ottó főherczegnek és esetleg trónörökös, mert nagybátyja, Ferencz Ferdinánd, a mostani trónörökös szülöttei a trónöröklésre nem számithatnak, miután házasságból származó gyermekei az uralkodó család törvényei szerint a trónara igényt nem tarthatnak. Ezt a magyar országgyűlés és az osztrák reichsrath is törvénybe igtatta. Ferencz Ferdinánd főherzeg öcscsének, Ottó főherczegnek gyermekei a várakozó örökösök, s ezek közül Károly Ferncz József már jövendő nagy hivatásának megfelelő nevelésben részesül. Magyarul is jól beszél. Nevelése kiegészítése a látogatás, melyet most tesz Magyarországon, hogy megismerje ezt a földet és lakosságát. Kisérője Wallis őrnagy, a kinek a főherczeg nevelésében is jelentékeny része van. A fiatal főherczeg először Budapesten tartott pihenőt. Nyilvános fogadóba, a „Hungáriá”-ba szállt, s a nyilvános étkező-teremben reggelizett és vacsorázott. Egy délutánt és estét töltött itt a főherczeg s innen Békésmegyébe utazott, a hova julius 16-án este érkezett, hogy Dobozra menjen, gróf Wenckheim Dénes birtokára. Házigazdája Békés-Csabán várta és innen Wenckheim gróffal kocsin ment Dobozra.
Az arató-ünnep Dobozon Délután a magyar Alföld legszebb erdejében a híres dobozi erdőben folyt le az arató ünnep. A Juhos majornál gyülekezett az aratónép. A tanyát átszelő zöld erdei úton vonult el a menet. Károly főherczeg a grófi család köréből nézte. A nép maga rendezte az ünnepet, semmiféle rendező kéz nem avatkozott bele. A lányok egy hét óta éjjeli nyugalmukat áldozták a diszitésnek, learattak egy egész virágerdőt s fölhasználtak négyezer méternél több pántlikát. Volt is látszatja. Tizenöt négyökrös szekér volt a menetben. Az ökrök szarvára nemzetiszin pántlikát kötöztek s kalász bokrétát, a melyiknek kolompja nem volt, koszorut akasztottak a nyakába. A rezes banda a Rákóczi-indulóval nyitotta meg a menetet, aztán a hogy a legények meg leányok nótáztak, kisérte a szép magyar nótákat. A banda után kaszás legények, meg gyűjtők haladtak. A földiszitett, tarka-barka néppel rakott szekerek között gyalog mentek az öregek s illő tisztelettudással köszöntötték a grófot. Az egyik szekér kenyérrel volt megrakva, a másik csupa bográcsot vitt, közbül haladtak a galylyal boritott vizes-hordók.
A hol egy-egy gazdaság kezdődött, elől az első arató-gazda ment nagy zászlóval, a menet közepén vittek három ajándékot. Az elsőt: a kalász-koronát a földesurnak adták. Magas rudon egy öreg gazda és négy legény emelte a hatalmas koronát. A második: a kalász-koszoru, a ház kisasszonyát, az ifjasszonyt illeti, ezt az uraság huga, Stefánia grófnő kapta. A harmadikat a vendégnek hozták: fehér vesszőből font tálczán kalászból font királyi koronát, még a kersztje is elgörbült. Az erdő mélyében, festői szép tisztáson állapodott meg a menet, a szekerek lerakták a hust (két ökröt vágtak le), kenyeret, bográcsokat, pár percz mulva lobogtak a lángok s főtt a paprikás. Bort is kaptak persze s mikor a térség közepén rákezdte a czigány, vígan nótázva járták a csárdást, hogy visszhangzott bele a sötét erdő. Nagy éjenezve fogadták a grófi családot, mely kétszer is körüljárta a tisztást. Wenckheim Dénes gróf szeretetreméltó készséggel vezette a királyi herczeget a nép közé. A Rika-tanya előtti térségen, a szabadban vacsorázott a grófi család. A csabai czigányok játszottak a vacsora alatt.
Vacsora után a főherczeg odament a czimbalmoshoz, kiváncsian nézegette, majd megpróbált keveregetni egy nótát. Sehogy sem ment… Wenckheim Krisztina grófnő hamar küldött a vacsorázó czimbalmosért, Miskáért. A czimbalmos belevágott a húrokba: |