Vasárnapra virradó éjszaka, kevéssel éjfél után, az Almássy téren őrszemes szolgálatot teljesítő rendőr észrevette, hogy nagy tömeg nyüzsög a téren és a környező utcában. Amint a különös éjféli gyülekezés okát meg akarta tudni és gyors léptekkel a tér közepe felé tartott, vad kiáltozás verte fel a békét:
- Segítség!.. Segítség!...
Majd:
- Szúrjátok le! Üssétek agyon!
Egy vérző arcú ember rohant bele a rendőr karjaiba, de a következő pillanatban már mintegy
száztagú tömeg vette körül őket zűrzavaros ordítozással.
Az emberek egyrésze neki akart esni a véres embernek, akit a rendőr szorosan tartott a karjánál fogva, másik része pedig ki akarta szabadítani őt a rendőr kezéből. A két pártra szakadt, legalább százfőnyi tömeg azután dühödten egymásnak esett.
Általános verekedés, késelés, rugdosás, kiabálás támadt, ami módot adott a rendőrnek arra, hogy a véres embert bevonszolja gy kapumélyedésbe.
- Kleinberger László gyári munkás vagyok-mondta a kurtalélegzetű, ijedt ember. - Gyanútlanul mentem át a téren, mikor felhangzott mögöttem a kiáltás: Szúrjátok le!.. Már éreztem is, hogy
a homlokom felé dőf valaki a sőtétből, meg is sérültem, mire futni kezdtem.
A rendőrség még mindig karján fogva Kleinbergert beugrott egy telefonfülkébe és jelentette a titokzatos Almássy téri csatát a központi ügyeletnek, ahonnan percek alatt kirohant a csatatérre a riadóautó. Már felhangzott a Wesselényi ucca felől a rendőrskocsi szirénája, mikor a Kleinbergert fogvatartó rendőr elé odalépett egy másik munkáskülsejű ember:
Nagy Lajos vagyok- mondta- én üldöztem ezt az embert...
Ebben a pillanatban huszonnyolc rendőrkard repült ki a hüvelyéből, nagy sikoltozás támadt, a rendőrök karddal és gumibottal verték szét a téren és mellékuccákban egymást püfölő tömeget,
amely legalább kétszázfőnyi volt, míg a lármára összefutó kíváncsiak számát legalább ötszázra lehetett tenni. Csak jóval később, virradat táján sikerült tisztázni, hogy mi történt.
Az Angyalföld és a Csikágó aranyifjúsága vívott ütközetet az Almássy téren előre megbeszélt szabályok szerint és szabályszerű hadüzenet alapján...A sérültek nagyrésze-saját érdekében! -elmenekült, de azért így is sikerült a kerületi kapitányságra bevinni Simon József motorszerelőt, Kleinmann László munkást, Lebenwein Tibor nyomdásztanoncot és Hangyal Sándor szerelősegédet, akik mindannyian több sebből véreztek és csak a rendőrorvos kezei közül kerültek a kihallgatást végző rendőrtisztviselő elé.
Reggel valamennyit elbocsájtották, csak Hangyalt tartották őrizetben, mert nem volt nála semmiféle igazoló írás. Az Angyalföld és a Csikágó lovagi tornájának erkölcsi hátterét a rendőrségnek idáig nem sikerült tisztáznia.