Sallang és szóvirág nélkül, rideg tárgyilagossággal kell azt a kérdést megvizsgálni, vajjon politikai és szociális hatásain tul milyen befolyása lehet a gazdasági élet minden szakaszán bevezetett új numerus claususnak az ország termelésére és áruforgalmára. Ez a kérdés döntő, mert hiszen az egész nemzettestnek, nyolc millió magyarnak összefüggése és kapcsolódása ezzel a törvénnyel gazdasági vonatkozásban csak ezen a téren várható.

Makkai János számitása szerint a tiznél több segédszemélyzettel dolgozó vállalatok alkalmazottainak száma kereken 60.000. Boldizsár Iván szerint az összes kereskedelmi, ipari és közlekedési vállalatok alkalmazottainak száma 176.000, az OTI és MABI viszont 116.000 magánalkalmazottat tart nyilván. Még az esetben is, ha a legkisebb számot vesszük alapul, tömegmozgás indul meg, elbocsátások és új alkalmaztatások ezrei, mert a kisebb, tiz alkalmazottnál kevesebb segéderővel dolgozó vállalatok keresztény tisztviselői ezrével kerülnek át a nagyobb és jobban fizető üzemekhez.

Makkai szerint évenkint 2-3000 keresztény alkalmazott számára adódik új munkahely.
Vágó József számitása szerint e számnak majdnem a duplája, évente 4800 állás kerül betöltésre. Bármelyik szám bizonyuljon is valónak, átmenetileg és éppen a politikailag döntő években bizonyos zavar állhat be az ipari termelésben és a kereskedelmi forgalomban. E zavar kiterjedhet a tisztán keresztény alkalmazottakkal dolgozó vállalatokra, amelyeknek vezető tisztviselői bizonyára a magas zsidóarányszámmal dolgozó vállalatokhoz váltanak át magasabb fizetéssel.

Az elbocsátandó tisztviselők végkielégítése, amely törvény szerint jár, továbbá nyugdíjigénye, igen erős mértékben terheli meg a vállalatokat és megrenditheti rentabilitásukat. Mindezt figyelembe kellene venni a végrehajtási utasításban, hiszen a 48 órás munkahét és a minimális munkabérek, a 44 órás tisztviselői munkahét s a fizetett szabadság a termelési költségeket több mint 15 százalékkal fokozták. További kérdés: lesz-e elég hozzáértő jelentkező a megüresedő állásokra?

Erre csak egy általános munkanélküliségi statisztika adhatna felvilágosítást, ilyen pedig Magyarországon nincs. Az ökrök, lovak, disznók, sőt öszvérek számát hozzávetőleg ismerjük, de pontos és megbízható munkanélküliségi statisztikánk nincs, s ezért nem lehet szó nélkül elutasítani azt a véleményt, hogy talán nehéz lesz 20-30.000 kereskedelmi és ipari szakembert találni, aki a megüresedett munkahelyeket betöltse. De ha lesz is, mit érnek pénzben ezek a megüresedő munkahelyek?

A székesfőváros statisztikai hivatala néhány év előtt rendkívül érdekes és tanulságos adatgyűjteményben világította meg a fővárosi magánalkalmazottak gazdasági és életviszonyait. A kisüzemeket és nőket kikapcsolva, 1932-ben 37.521 férfialkalmazott állott a fővárosi nagyüzemek vizsgálatában. Ennek az alkalmazotti tömegnek átlagos havi keresete 354.12 P volt, de ez a szám megtévesztő lehet, mert kétezer igazgatóra ugyan ezer pengőn felüli átlagos havi fizetés jutott, a cégvezetőknek már csak 700, míg a nagy tömeg fizetése 150-200 pengő körül mozgott. A helyzet valamivel jobb a műszaki alkalmazottaknál, amely munkakört túlnyomó részben keresztény munkaerőt töltenek be.

Ha Illyefalvy Lajos kitűnő művének harmadik és negyedik fejezetét végiglapozzuk, igen sötét kép tárul elénk. A fővárosban élő magánalkalmazottak közül 44.000 van csak egyszobás és 13.000-nek kétszobás lakása s háromszobás lakásban csak kevesebb, mint 10 százalékuk, 3000 magántisztviselő lakik. Családok ezrei nem tartanak cselédet, albérlőt viszont igen s megdöbbentően magas azoknak az arányszáma, akik külföldön sohasem jártak, könyvet majdnem sosem vesznek és színházba sohasem jutnak.

Nagyon kétséges, hogy ennek a proletársors szegélyén élő társadalmi rétegnek a helyébe ülni, meghozza a remélt gazdasági megújhodást és fölemelkedést! Nagyon kétséges, hogy ennek az új gazdasági bürokráciának a megteremtése fokozza-e a tőkeképződést. Alig hisszük. Azok a fiatalok járnak a helyes úton, akik nem hivatalt és havi fixumot keresnek, hanem a maguk két keze munkájával igyekeznek önálló, akármilyen kicsi, de fejlődőképes és tőkét termelő vállalkozásokat teremteni.