Sok kiváló élő zeneszerzőnk van, akikkel joggal büszkélkedünk. De mindezek közül külföldön ma Bartók Béla a legismertebb és legelismertebb. Számos alkotó művészünkről olvasok örömmel külföldi lapokban és folyóiratokban lelkes bírálatot, de hódolattal leginkább Bartók Béláról emlékeznek meg a leghivatottabb írók mindenféle világnézetű országban és sajtóban. Örülnünk kell, hogy ez így van. Mert Bartók Béla a legmagyarabb zene apostola, aki egyúttal új ösvényeket vág a muzsika birodalmában.

A minap olvashattuk, milyen óriási sikere volt Bartók Bélának legújabb művével Londonban. Aki gáncsoskodni akar, erre azt mondhatja, hogy az angol nép botfülű. Ez ugyan nem igaz, az angol zenének nagy megnyilatkozásai vannak a középkor óta. De tavaly, amikor a baden-badeni ünnepi héten előadták Bartók utolsóelőtti művét, leborult az egész német sajtó a magyar zeneszerző nagysága előtt.

Idegen művészeknek Franciaország hódol be legnehezebben. Annál jelentősebb, hogy a legnevezetesebb francia folyóirat, a La Nouvelle Revue Française júliusi számában Pierre Jean Jouve La musique et l'état mystique címen mélyen szántó értekezést szentel Bartók Béla utolsóelőtti művének, melynek francia elnevezése Musique pour instruments "ŕ cordes, percussion et celesta. Jouve himnuszt zeng erről a műről, melynél modernebbet nem ismer. Oly erői, méretei, alkotó elemei vannak ennek a műnek, melyekkel a XIX. század muzsikája még nem rendelkezett. Misztikus hatalma van, egy új muzsika kezdete: ajtót tár valami új felé. Ez a muzsika minden modern művésznek visszaadja az erejét. Legcsodálatosabb abban, hogy egészében teremtés.

A hódolat jelét látom abban is, hogy a folyóirat hosszú Ó-val írja Bartók nevét, külön típusú betűt szerzett be, hogy helyesen írhassa le a nagy magyar zeneszerző nevének jellegzetes magánhangzóját.

(Mellesleg: a Nouvelle Revue-nek ugyanebben a számában B. de Schloezer levágja Stravinsky új művét, a Concerto-t, és Stravinskyval szembeállítja a legnagyobb régi és új komponistákat, köztük Bartókot.)

...Jónéhány éve annak, hogy hónapokig dolgoztam Bartók utasítása szerint azon a magyar népballadai tárgyon, mely a táncból haza nem csábítható asszonyról szól. A mű egyik képe a fonóban játszott volna. Amikor a szöveg egyes részeit már megformáltam Bartók kedve szerint, egy alkalommal ezzel fogadott:

 Hallom, Kodály részben hasonló témát dolgozott fel a Székelyfonóban. Kodály bizonyára jobban csinálta meg, mint ahogy én tudtam volna.

Ezzel abba is maradt az egész. Bartóknak húsz esztendő óta nincsen új színpadi műve. A magyar abszolút zene ennek nem látja kárát; annál is inkább sínyli meg ezt operai kultúránk.