A csehek támadása

Az osztrák delegáczió dec. 28-iki ülésében dr. Gregr Ede szólt cseh társai nevében a fölhatalmazás ellen.

Beszédét zajongással fogadták a németek. Gregr kijelentette, hogy a nyelvrendeletek visszavonása miatt a csehek nem szavaznak meg semmit olyan kormánynak, amely Csehország sérelmeit nem orvosolja.  Ausztria ismét arra a politikára tért, hogy a nem német népeket megsemmisítse.

Történelmi tény, hogy a cseh és a magyar ezredek nélkül a monarchia már rég kimúlt volna az európai nagyhatalmak sorából.

Csehország és Magyarország népei tartották fönn a monarchiát, hogy nemzeti jövőjének fejlődését biztosítsák. Magyarországnak azt a sorsot szánták, hogy megfosztják önállóságától és elnyomják nemzeti létét. De a magyarok oly boldogok voltak, hogy megszabadultak az osztrák járom alól. A magyarok azonban ne feledjék, hogy a Cseh Királyságnak is joga van az önállóságra, így tehát ne szövetkezzenek olyan államokkal (elemekkel?) melyek a cseh nép ellenségei. Emlékeztet az 1866-iki eseményekre. Ausztria ma csak Németország tartománya volna, a Habsburgok ősi, dicsőséges nemzetsége, ha még egyáltalában uralkodnék, a Hohenzollerek vazallusa volna.

Mi volna még Ausztria nem német népek nélkül?

Ausztria németjei most is arra törekednek, hogy az ausztriai német tartományokat németországhoz csatolhassák. (Nagy zaj a németek között.) A csehek elejétől fogva mély ellenszenvvel viseltettek a hármas szövetség, mint a cseh nép jogai ellen irányuló tényező iránt. A külügyminiszternek a mind szemtelenebbül fellépő antidinasztikus áramlatokra kellene fordítania figyelmét.