A miniszterelnök győri beszédének a magyar falura vonatkozó része nem volt teljesen megnyugtató. Mindazok a gazdasági és szociális célkitűzések, amelyeket Darányi beszédében felsorolt, – utak építése, a mezőgazdasági értékesítés előmozdítása, a gazdaképzés fejlesztése, az öntözési program és az egészségügyi ellátás – múlhatatlanul szükségesek.

De: a magyar szociális kérdést, mely elsősorban földkérdés és csak másodsorban értékesítési vagy forgalmi kérdés, nem a gyökerénél ragadják meg. A tervezett intézkedések a parasztság proletárosodását meg nem állítják!

Szociális program csak szociális közigazgatással vihető keresztül!
Ha a miniszterelnök eredményes reformokat akar, akkor el kell tűnnie közéletünkből annak a szempontnak, hogy jó jegyző, jó főszolgabíró és jó főispán az, aki – jó kortes. Le kell építeni a nyíltválasztásokból maradt „hagyományos” és a faluval szemben sokszor ellenséges magatartást. Akár egészségügyi segítségről van szó, akár útépítésről, abban a pillanatban, hogy szociális programról beszélünk, el kell tűnnie a pártpolitikai szempontoknak.

Szeretnénk hinni, hogy a miniszterelnök, ha a jövőben a nemzet jövője és nem a pártpolitika jegyében akar kormányozni, utasítja a közigazgatást is, hogy elébb a nemzet jövőjét és a falu megsegítését tartsák szem előtt és csak másodsorban a klikk-politikát.