Irta: Szterényi József báró, a felsőház tagja

Ami Franciaországban a frankkal ujabban történt, nem lepett meg.
Mult évi cikkemben már reámutattam arra a valószínűségre, hogy Franciaország a második devalvációnál nem fog megállhatni, mert a nagy drágaság következtében az életfenntartás költségei rohamosan emelkedni fognak, „ujabb szociális nehézségek, amelyek már jelentkeznek bőven Franciaországban, ujabb munkabérkövetelések és fixfizetésű alkalmazottak, közöttük elsősorban az államiak fizetésének felemelése iránti követelések” zavart idézhetnek elő a pénzügyi viszonyok tekintetében és veszélyeztethetik ismét a frank értékét.

Ez, sajnos, nagyrészben be is következett.
Sztrájkok sztrájkok után jelentkeztek, közben kisérletet tettek ujból ipari telepek megszállására, igaz, hogy a kormány e részbeni intézkedéseivel az utóbbiak megszűntek, a munkabérek és fixfizetésű alkalmazottak fizetésének felemelési folyamata megindult már, szóval a frankot veszélyeztetni alkalmas tényezők azóta tényleg működésbe is jöttek.

Igaz ezzel szemben, hogy az első Chautemps-kormány két nagyon kedvező kihatásu intézkedést tett; az egyik volt a 40 órás munkaidő tekintetében létrehozott kompromisszum a munkaidő meghosszabbitására, a másik az állami költségvetésnek legalább látszólagos egyensulyba hozása, aminek kedvezőbb kihatással kellett volna birnia, mint amivel tényleg birt. Az a bizalom, amely a Chautemps-kormányt fogadta, mert eltávolodást látott benne a tulzó baloldaltól, menekült tőkéket is visszairányitott az országba, ez azonban, sajnos, csak rövid ideig tartott, ujabban ismét jelentős tőkemenekülés jelei mutatkoztak és ezt a momentumot használta fel a spekuláció a frank ujabb megtámadására.

Szerencséje volt azonban Franciaországnak, hogy az ugynevezett hármas valutaegyezmény rendelkezésére állott. Az Egyesült Államok és Anglia e részbeni hathatós támogatásával és természetesen saját valutakiegyenlitési alapjának igénybevételével sikerült a nagyobb bajokat megakadályozni. Ez utóbbiakat lényegesen növelte a közbejött kormányválság, ebből folyólag a politikai bizalmatlanság, amely mindig és mindenütt ugyanabban a hatásában jelentkezik a gazdasági és pénzügyi viszonyok megingásában, mert nincs veszedelmesebb tényezője a gazdasági és pénzügyi életnek, mint a politikai bizonytalanság.

Ez utóbbinak klasszikus példáját mutatja az Egyesült Államok konjunkturavisszaesése az utóbbi időben és jóllehet az Unio erőviszonyai lényegében nem változtak, – a már 45 vagy 48 milliárd dollárra rugó államadósság nem látszik tulságos kihatással lenni e részben – mégis beállott a konjunkturavisszaesés, ottani illetékes nyilatkozatok szerint, különösen abból folyólag, hogy a gazdasági és pénzügyi világ nincs tisztában a kormány szándékaival és terveivel, minélfogva tartózkodó minden ujabb kezdeményezés tekintetében. És ez természetes is, mert hiszen a termelés nincs tisztában azokkal az ujabb terhekkel, amelyek reá hárulhatnak radikális kormányintézkedések következtében, nincs tisztában az esetleges ujabb állami terhekkel sem, ennélfogva hiányzik a rentabilitásra vonatkozó minden alap a pénzpiac pedig elsősorban a maga helyzeténél a rentabilitási kérdést vizsgálja meg.

Visszatérve a francia viszonyokra, a kormány meglehetős messzemenő akciót indított a termelés fokozására, mert hiszen Franciaországban a népfrontkormány által teremtett szociális helyzet következtében a termelés ment vissza és mig világszerte erősen emelkedő konjunktura jelentkezett, különösen az ipari termelésben, azalatt Franciaországban részben visszaesés, az exportnál pedig egy alig számbavehető emelkedés jelentkezett. A kormány ezen akciójának eredményei eddig még nem jelentkeztek, legalább is számbavehetően nem, enélkül pedig nem látszik lehetségesnek olyan megszilárdulása az ottani gazdasági helyzetnek, amely a frank értékállandóságának biztositására alkalmas lenne.

És még egy másik tényező, amely döntő szerepet játszik: a tényleges budget-kiegyenlités. Mert a rendes kiadásokban mutatkozó egyensuly egymagában nem hozhat teljes megnyugvást addig, amíg a rendkivüli kiadások oly mértékben emelkednek, amint ezt Franciaország példája mutatja. Ezek a rendkivüli kiadások oly nagy szerepet játszhatnak, legujabb párisi közlések szerint ezek következtében a költségvetési hiány 1938-ban már eddig 28 milliárddal vétetett számitásba, ami a nemzeti jövedelemnek szinte 15%-át teszi. Ilyen pénzügyi alakulás megzavarhatja az állam fizetési mérlegét is.

Ugyanezt láttuk néhány évvel ezelőtt Angliában, ahol egy-két évig passziv volt az ország fizetési mérlege, ami különben a legujabb angliai hirek szerint ezévben is jelentkezik, bár nem oly nagy mértékben, mint korábban. A rendkívüli hadifelszerelési politika okozza ezt az átmeneti állapotot.

Ha a második Chautemps-kormánynak sikerül nyugodt politikai atmoszférát teremteni az országban, tudniillik, a kormányt állandósítani bizonyos mértékben, a költségvetési egysensulyt rendbe hozhatja és tényleg sikerül a munkaügyi kódex keresztülvitelével hosszabb időre nyugalmat teremteni a tőke és a munka között, remélhető, hogy a helyzet ott is megváltozik, ott is megjavul és nem kell tartani a francia frank ujabb rohamától, mert ezek az intézkedések minden ily irányu spekulációnak alapját ingatják meg.