Eden hétfőn válaszolt Mussolininek

London, november 1.
Az alsóház hétfő délutáni ülésén több külpolitikai interpelláció hangzott el. Craigh konzervatív képviselő azt kérdezte, hogy az egyiptomi kormány értesítette-e az angol kormányt Olaszország katonai készülődéséről Libiában.

Eden külügyminiszter a következőket válaszolta:
- Ilyen értesítést nem kaptunk. Az Egyiptom biztonságát és védelmét érintő kérdéseket egyébként állandóan megbeszéli a brit kormány az egyiptomi kormánnyal annak a szövetségi szerződésnek értelmében, amely a két állam között fennáll.

Fricetown képviselő azt kérdezte, milyen okokból fokozza Olaszország állandóan katonai erejét Libiában?

Erre a kérdésre Eden külügyminiszter nem válaszolt.

A trónbeszéddel kapcsolatos általános vita során ugyancsak felszólalt Eden külügyminiszter, hogy válaszoljon a trónbeszéd külpolitikai megállapításai fölött elhangzott kritikára. A külügyminiszter az összes időszerű külpolitikai kérdésekre kitért s egyáltalán nem titkolta, hogy a nemzetközi helyzetet igen súlyosnak tartja.

Beszéde elején Eden az afrikai gyarmatok visszaadására irányuló német követelésekkel foglalkozott, érdemben azonban nem ment bele a kérdés taglalásába.

Azt fejtegette, hogy nem lehet támadni Olaszországot azért, mert Mussolini legutóbbi római beszédében sikraszállt a német követelések mellett. Olaszországnak bármikor jogában áll támogatni Németország igényeit. Ezután így folytatta Eden:
- Nem engedhetjük meg, hogy valamely kormány a közös áldozathoz való hozzájárulásra szólítson fel minket, amikor semmi sem bizonyítja, hogy az illető kormány hajlandó-e maga is részt venni a hozzájárulásban.

Rendkívül részletesen taglalta Eden külügyminiszter a spanyol problémát s mindenekelőtt arról beszélt, hogy a nyoni egyezmény végrehajtása óta a spanyol köztársaság egyre több külföldi hadianyagot kap.

Eden erélyesen visszautasította az ellenzéknek azt a szemrehányását, hogy a nyoni egyezmény csak Anglia és az angol világbirodalom egyoldalú érdekeit szolgálná.

Anglia és Franciaország ugyan egymagunkban viselik a felelősséget a flottaőrszolgálat ellátásáért, de nem ők az egyedüli élvezői a nyoni egyezmény előnyeinek, mert a flottaőrszolgálat nemcsak az angol és francia hajókat védelmezi, hanem a dán, svéd és szovjetorosz hajókat is, általában véve minden hajót, amely a Földközi tenger hajózási útvonalain közeledik.

Eden rámutatott arra, hogy a külföldi önkéntesek katonai jelentőségét esetleg túl lehet becsülni, politikai jelentőségét azonban nem. Anglia arra törekszik, hogy megakadályozza a háború kiterjedését Európára.

Eden maga is vallja azt az álláspontot, hogy nem szabad ismét népszövetségi szankciókat alkalmazni, mert az abesszíniai háború idején alkalmazott szankciók csődöt mondtak. Anglia továbbra is kitart a benemavatkozás politikája mellett. Hozzátette még, hogy ha a spanyol polgárháború a nemzetiek győzelmével végződik, akkor az új spanyol kormány aligha tanusít majd ellenséges magatartást Anglia iránt.

A továbbiakban a külügyminiszter az ellenzéknek azzal a vádjával foglalkozik, hogy az angol kormány nem igyekszik szoros együttműködést fenntartani az amerikai kormánnyal. Amerika támogatásáért nemcsak Brüsszelbe menne el, - mondotta – hanem Melbeurneból Alaszkába is elgyalogolhatna.

A békét csak akkor lehet biztosítani és fenntartani, ha minden nép megtartja a nemzetközi jog rendelkezéseit, úgy, amint azt Anglia teszi. Mi hiszünk abban, hogy minden viszályt békés úton is lehet rendezni.

A francia radikálispárt ellenzi Németország gyarmati követeléseinek teljesítését
Párizs, november 1.

A radikálispárt lillei kongresszusán Elbel szenátor határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a párt háláját tolmácsolja Daladier hadügyminiszter és Delbos külügyminiszter iránt azért, hogy megerősítették Franciaország nemzetközi helyzetét és eddig politikájukkal távol tartották a háború veszedelmét.

A külpolitikai kérdésekre vonatkozólag kimondotta a kongresszus, hogy tiltakozik a gyarmati birtokállomány új elosztása ellen, mert a gyarmati kérdés megoldásának csak egy módja van: újjá kell szervezni a nemzetközi piacokat és lehetővé kell tenni, hogy minden nép egyformán hozzájuthasson a létfenntartásához szükséges nyersanyagokhoz.