Nagy eseménye volt vasárnap délelőtt a magyar gyephokki sportnak. Az osztrák válogatott csapat vendégszerepelt Budapesten. Hogy a gyephokit miért hívjak gyephokinak, az nem tudjak; mert a pályának csak a szélein volt egy-egy árva fűszál.

Ezer néző jelent meg. Az osztrákok kezdetben sokkal szebben és jobban játszanak, mint a magyarok és pompás technikai trükköket mutatnak be. A csupa javakorabeli úrból áll osztrák csapat mutatványait azonban egy-kettőre megtanulják a magyar fiúk s olyan pergőtüzet rendeznek az osztrák kapu előtt, hogy a vendégek csak bámulnak.

A Műjégpályáról ismert jéghokkizók: Hircsák, Sztoics, Bikár, Hárai és társai „a gyepen” is megállják a helyüket. Egy pillanattal az első félidő befejezése előtt a nagy fölény eredményesként Hárai pompás gólt lő. Az első félidőben tehát 1:0-ra vezetünk az osztrákok ellen.

A második félidő első eseménye az, hogy gróf Teleki Gézát, a magyar csapat balszélső egyenruhás altiszt játék közben lehívja a pályáról, mert mint jelenti: a gróf urat a bejáratnál várja egy ismerőse.

A grófi balszélső azonban nem hagyja zavartatni magát, hanem, mint a magyar csapat egyik tagja, egymásután vezeti a rohamokat továbbra is az osztrák kapu ellen. Az osztrák csapatban különösen a magyar nevű játékosok, Csörgey és Ördög játszik kitűnően.

Az öreg, de jó karban levő kopasz Kittl is egyik erőssége csapatának. A játék unalmassá válna, ha a kerítés tetején álló potyanézők egyike szórakoztatná jobbnál-jobb bemondásokkal a nézőket.

A játék vége felé az osztrákok sokat támadnak, de Hircsák bravúrosan véd. A magyar-osztrák gyephokki mérkőzést tehát 1:0-ra megnyertük s ezzel revánsot vettünk legutóbbi bécsi 3:1-es vereségünkért.