Zuhogó esőben, idegek csatáját a Ferencváros céltudatos játékkal 5:4 (3:4) arányban legyőzte a Laziót és megszerezte Magyarországnak a Középeurópai Kupát
Róma, október 24.
Fényes haditett! Az örökvárosban, egész Európa lázas érdeklődése mellett, feszült légkörben, a Ferencváros megnyerte a Középeurópai Kupát. Gigászi harc volt, idegek csatája.
Délután 3 óra volt, amikor elállt az eső és a Ferencváros megjelent a pályán. A tribün egyik sarkából felharsant a magyar kolónia kiáltása:
- Hajrá Fradi!
Első pillanatban a Ferencvárosi játékosok az üllői úti pályán érezhették magukat, de aztán megérkezett a Lazio kék-fehér csíkos dresszben és tombolva biztatta őket a római közönség.
A tribün kórusban zúgta:
- La-zi-o!
Mielőtt megkezdték volna a mérkőzést, Sárosi zöld-fehér zászlót adott át Piolának, aki ezt egy hatalmas rózsacsokorral viszonozta. Ezzel a kölcsönös üdvözléssel akarták jelezni, hogy a mérkőzésnek lovagias tornának kell lennie. De igen sokszor fordultak elő olyan pillanatok, amelyekből ferencvárosi játékosok megtudhatták, hogy nincsen rózsa tövis nélkül…
Wüttrich, a svájci futballbíró sípjelére Piola indította el a labdát, az olaszok kezdték a játékot szél ellen. Dübörgött a tömeg, az olaszok szélvészként rohanták meg a ferencvárosi kaput és ennek a nyomásnak nem lehetett ellenállni. A 4. percben Piola leadta a labdát balszélre Costának, aki védhetetlenül bevágta.
Nagy öröm támadt az olaszok gyorsan elért vezető góljára. Egy-egy pillanatra megingott a magyar csapat és a Budapestről Rómába utazott Fradi-drukkerek szinte megnémultak, amikor a fergeteges olasz támadás nem akart abba maradni.
De két pere múlva Polgár felszabadította a magyar kaput az ostrom alól, hosszan előre adta a labdát Sárosinak, aki előretört, keresztülverekedte magát az olasz védelmen. Már nyitva állt előtte az út a góllövésre, amikor Monza elgáncsolta. A svájci bíró habozás nélkül tizenegyest ítélt Az olasz játékosok tiltakozni próbáltak, egyes vérmesebb nézők pedig kabátjukat, kalapjukat dobálták a pályára.
Botok és öklök emelkedtek a bíró felé, aki azonban nem ijed meg a közönség egy részének támadó fellépésétől, annál kevésbé, mert a stadion nézőterét hatalmas drótakadályok választották el a játéktértől. Egyperces intermezzo után Sátori nyugodtan belőtte a tizenegyest, a magyar csapat kiegyenlítő gólját. 1:1.
2:1-re vezetünk, de jön a Lazio
1:1 tehát az eredmény és a kiegyenlítő gól felvillanyozta a magyar csapatot. Zengett a „huj, huj, hajrá!” és Sárosi máris rohamra küldte Táncost, aki a vizes, csúszós pályán torpedóként suhant előre, majd centerezett és a labdát Sárosi a fejével bevágta az olasz kapuba.
Erre aztán igazán nem számítottunk. Remegett a kezünkben a stopper-óra, amely mutatta, hogy Sárosi a 8. percben érte el ezt a gólt. 2:1 arányban vezettünk. A Lazio nem hagyja magát és ettől kezdve túl erélyessé vált a játék. A vendéglátók egyáltalán nem kímélték a vendégcsapatot…
A svájci bíró azonban, amennyire lehetett, meglátta a szándékos durvaságokat és azonnal meg is torolta. Perceken keresztül pattogott a labda a ferencvárosi kapu előtt, ostrom ostrom után és Háda nagy bravúrral védte a lövéseket. Az olasz ostromnak nem lehetett ellenállni.
Egymásután három parádés Piola-gól következett
A 18. percben sarokrúgás után fejelte a kiegyenlítő gólt. 2:2. A 24. percben Costa beadásából megszerezte a vezető gólt, 3:2, majd a 35. percben, kapu előtti kavarodásból megszületett a negyedik gól.
4:2-re vezettek tehát az olaszok, kiegyenlítették a Ferencváros Budapesten szerzett előnyét. A Ferencváros azonban nem csüggedt. Sárosi vezérlete alatt egymást követték az ellentámadások és a 38. percben Sárosi tiszta helyzetbe hozta Toldit, aki az olasz kapuba gurította a labdát. 4:3.
Korányi kezelése miatt tizenegyes – Háda kivédi
A második félidőben Sárosi indította el a labdát, de megint az olaszok nyomultak fel. Viani és megint Viani, ő a Lazio motorja. Szerel, védekezik, előrenyomul, támad. Nekünk balszerencsénk van. Toldi szöktette Keményt, aki lefut, de kapu mellé lövi a labdát. Olasz ellentámadás, Háda a tizenhatos vonalig fut ki és lábbal szereli Piolát.
Az idegek pattanásig feszülnek, az izgalmak félórája következik most, igen sok a szabálytalanság. Monza, Baldo majd Milano miatt többször akasztja meg a bíró a játékot, később Toldi miatt ítél ellenünk szabadrúgásokat.
Korányi az utolsó pillanatban veszi el a labdát Costától. Háda védeni akar, de ellökik. A svájci bíró szeme azonban mindent lát. A 16. percben fatális balszerencse éri a magyar csapatot. Costa beadásánál Korányi kézzel érinti a labdát. Wüttrich bíró most is határozottan tizenegyest ítél.
Lehangoltság vesz erőt a magyar csapaton. Piola indul, hogy a tizenegyes vonalon levő labdát behelyezze a magyar kapuba. Háda árgusszemekkel figyeli Piola lépteit és szerencsével, jó érzékkel éppen odaugrik, ahova Piola a labdát lövi.
Felharsan a „Huj, huj, harjá!” Háda kivédte a tizenegyest. Piola a fejét fogja. Itt fordult meg a mérkőzés sorsa. Az olaszok a tizenegyessel megint kiegyenlíthették volna a Ferencváros budapesti előnyét, de Háda bravúrja megakadályozta őket ebben.
A magyar virtus apoteózisa
Ami ezután következett, az a magyar futballsport történelmének legszebb napjaira emlékeztet. A zuhogó esőt a szél a Ferencváros játékosainak arcára csapdosta. Ők azonban védekeztek és támadtak. Nem adták fel a küzdelmet, Piola lövését Háda a levegőben úszva kaparintotta meg, Toldi bombája az olasz kapu mellett suhant el.
Pillanatról pillanatra erőteljesebbé váltuk a magyar akciók. A 27. percben Sárosit csak kornerre tudják szerelni. A sarokrúgást Kemény lőtte. Sárosi úgy tett, mintha el akarná fogni a labdát, oda is futott hozzá Provera, az olasz kapus, de Sárosi átengedte a labdát Kissnek, aki begurította az olasz kapuba.
Folytatódott az idegek harca. Mindkét részről sok hiba csúszott a játékba, de aztán a céltudatosan játszó Ferencváros bebiztosította a győzelmet. Toldi és Kemény összjátéka után Sárosi háttal állva az olasz kapunak, a balsarokba lőtte a labdát. 5:4. Megnyertük a meccset!
A pálya szélén álló magyarok berohannak és csókolgatják, ölelgetik Sárosit. De még nyolc perc hiányzik a mérkőzésből. A hátralévő időben Tátrai szerelte a kitörő Costát, majd Sárosi kapufának lőtte a labdát.
A mérkőzés után a két csapat tagjai csuromvizesen, sárosan, mintha négerek volnának, a díszpáholy elé vonultak. Sárosi és Piola, a két kapitány felment a díszpáholyba, ahol Staracce miniszter, aki Mussolini képviseletében jelent meg a mérkőzésen, átadta Sárosinak a Középeurópai Kupát s a győztes csapat tagjainak az aranyérmeket.
Megafónon keresztül felhangzott a magyar Himnusz, amelyet játékosok és a budapesti drukkerek harsogva énekeltek el.
