Kétségbeesett vallomást tett a váciuccai telefonos-ékszerrablás tettese:
szerinte Neubauer ékszerész előre tudott a rablásról!
Meglepő és alig hihető fordulattal gazdagodott az a bűnügy, amelyet a váciuccai ékszerrablás néven ismernek. Éppen egy évvel ezelőtt, 1936 májusában az ismert telefontrükkel egy 20.000 pengős briliánsbrosst loptak el Neubauer Emil ékszerész üzletéből. A rendőrség először Weiser Salamon és Richter Hildegard rovottmúltú nemzetközi kalandorokat gyanúsította, ezek azonban idejében Párizsba szöktek.
A tetteseket a váciúti gyógyszertárban elkövetett pénztárrablás nyomozása kerítette kézre, Kopeczky József többszörösen büntetett nemzetközi zsebtolvaj be is vallotta, hogy mind a két rablást ő követte el. Kopeczky József most ügyvédje, dr. Forgách Béla útján sürgős kihallgatásra jelentkezett dr. Nagy Pálnál, az ügy vizsgálóbírájánál. Dr. Nagy Pál vasárnap délelőtt maga elé vezettette Kopeczky Józsefet. A szuronyos fegyőr kíséretében megjelent Kopeczky a vizsgálóbíró előtt a következő meglepő vallomást tette:
- 1925-ben Weiser Salamon eljött hozzám és elmondta, hogy szenzációs ötlete van. Meg kell furni egy budapesti ékszerész kasszáját, amelyben 10.000 pengőt fogunk találni. A dologban az a legjobb, hogy az ékszerész már tud a dologról és megígérte, hogy nem fog bennünket zavarni, mert a kassza biztosítva van.
Kopeczky először vállalkozott a dologra, de később nagyon kockázatosnak tartotta és visszalépett. Hónapok múlva újra találkozott Weiserrel, aki most egy másik rablást ajánlott. Az új terv az volt, hogy mell kell kötözni az előre beavatott ékszerészt, azután ki kell rabolni egy üzletet.
- Ezt az ajánlatot újra elutasítottam, - folytatta vallomását Kopeczky – mert a rablásért nehéz éveket lehet kapni és nem éri meg a kockázatot. Rövid idő múlva ismét találkoztam Weiserrel, aki azt állította, hogy most még jobb dolgot beszélt meg az ékszerésszel és ezzel előadta nekem a későbbi váciuccai ékszerrablás tervét.Ez már tetszett, megírtam azt a levelet, amit meg is találtak és másnap megcsináltuk a dolgot. Nekem Weiser 400 pengőt adott.
A vizsgálóbíró aláiratta Kopeczkyvel vallomását, a frissen felvett jegyzőkönyvet pedig azonnal átküldte az ügyészségre a többi irathoz. A valószínűtlenül hangzó vallomás után munkatársunk vasárnap felkereste Neubauer Emil ékszerészt, hogy megkérdezze, mi a véleménye az ügy újabb furcsa fejleményéről?
- Nem is tartom érdemesnek, hogy erre a képtelenségre szót vesztegessek – mondta Neubauer ékszerész. – Egy év óta mindig újabb és újabb és meglepőbb fordulatok bukkannak elő ebben az ügyben, úgyhogy most már ezen sem csodálkozom. Azt hiszem, egyetlen szót sem érdemel Kopeczkynek ez a teljesen égből kapott vallomása. Az a nézetem, hogy ez a képtelen vádaskodás csak azt bizonyítja, hogy ő a tettes. Talán azt hiszi, hogy ez mentőkörülmény és könnyíteni akar helyzetén.
- Biztosítva volt az ékszer? – kérdeztük.
- Igen, de csak rablás ellen, itt pedig lopás történt.
- Az ékszer bizományban volt Önnél?
- Igen.
- Ki tehát a károsult?
- Ezt még nem tudom. Közös megegyezés dönti el, hogyan vállaljuk megbízómmal a kárt….
