Fehérhajú, alacsony, szemüveges férfi Szilágyi József. Ajka még most is remeg az izgalomtól: öt perccel ezelőtt köszöntötte fel Németh Antal, 25 éves súgói jubileuma alkalmából. Aranygyűrűt, díszoklevelet és nagyon barátságosan domborodó borítékot nyújtott át neki, Szilágyi bácsi válaszolt, de – mit tagadjuk – belesült a beszédébe.
Fátyolos hangon beszélt, a magánéletben is ezt a tompa súgóhangot használja.
- Hamletot, Othellot, Romeo és Juliát és néhány görög tragédiát súgtam legtöbbet. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen súgó Magyarországon, aki kívülről is szokott súgni. A színészek eleinte aggódtak, mikor könyv nélkül súgtam és azt ajánlották, állítsak magam mellé is egy súgót… Az eliramlott 25 év folyamán volt persze nehány izgalmas kalandom a súgólyukban, előfordult, hogy verses darabnál váratlanul öt-hat oldalt ugrott az egyik színész, - ilyenkor utána kellett ugranom.
Cigarettázik, sóhajt:
- Valaha én is színész akartam lenni. Higgye el, a hosszú út csak az, amely a színpadról a súgólyukba vezet. A többi könnyen múlik és gyorsan….
