A világgazdaság és a világpolitikai súlypontjai szédítő gyorsasággal vetődnek át a világ egyik sarkából a másikra. A spanyol válság után, amelyben földközitengeri utak és a baszk ércbányák termékei körül forgott a harc, az északkínai gyapottermelés japán kézre kerülése rendíti meg az Egyesült Államok déli államainak gazdasági egyensúlyát, az év utolsó napjaiban pedig a román állam és gazdaság fasizálása vetíti fel a láthatárra újabb meglepetések árnyát.

Románia Európának nyersanyagokban egyik leggazdagabb állama s ezek a források a fasiszta Itália és Németország nyersanyagellátását jelentős mértékben megszilárdíthatják.

Románia átlagos búzatermése 3.5, tengeritermése 4.5, zabtermése 2 millió tonna körül forog, 50 millió barrelt meghalad az évi kőolajtermelés, kétmilliót a barnaszén s ötnegyedmilliót a feketeszén termelése. Fában alig van gazdagabb országa Európának, erdőterületeinek kiterjedése meghaladja a tízmillió hektárt s így természetes a megdöbbenés, melyet a Goga-kormány kinevezése Párizsban és Londonban keltett.

Még nagyobb a megdöbbenés Moszkvában!
Oroszország legsebezhetőbb pontja a Dnjeper és a Duna torkolata között elterülő vidék, amelyet a rómaiak Pontusnak neveztek s könnyen lehet, hogy e pontusi tájra összpontosul az elkövetkező hónapokban Európa és a világ figyelme.

A folyótorkolatok e lapos vidéke volt évezredek óta a steppe lovasnépeinek betörési útja Nyugat felé, ez a vidék a Balkán kapuja, de innen támadható meg leggyorsabban a kommunista birodalom. A Dnyeszter és a Duna torkolata között elrejthető repülőterekről ellenséges bombavetők órák, szinte percek alatt elérhetik és rombadönthetik déli Oroszország legfontosabb gazdasági középpontjait: Odessza 60, Dnyeprosztoj, Oroszország legnagyobb villamossági műve 160, a dóni és krivirogi szén- és ércbányaterület 350, Charkov, az ipari és gabonatermő vidék középpontja 650, s Rostov, a másik nagy kikötő 800 kilométernyire fekszik.

Ami annyit jelent, hogy félórától kétórányi röptávolságban feküsznek a pontusi vonaltól déli Oroszország gazdasági idegcentrumai, amelyeknek rombadőlte napok alatt megbénítaná a szovjetbirodalom déli felének életét, arról nem is szólva, hogy tengerészeti repülők a nagy kaukázusi és azerbaidsáni nyersolajtelepeket is megsemmisíthetnék.

Ez a pontusi veszedelem, a közvetlen közelünkben kirobbantható, elébb tán csak gazdasági háború veszedelme sokkal komolyabb, sem hogy ne kellene vele számolnunk!