Egy pengő, szóval és írásban egy pengő az az összeg, amelyet egy nagy magyar iparvállalat, az ország egyik legtekintélyesebb nagyiparos családjának legjobban jövedelmező vállalata karácsonyi jutalom fejében minden a gyár szolgálatában eltöltött esztendő után munkásainak ajándékozni kegyes volt. Miután a gyárat hét esztendővel ezelőtt alapították, az alapítástól kezdve a gyárban dolgozó munkás hét, egy esztendeje felvett munkás egy, egyetlenegy pengőt kapott!
Nincs törvény, amely előírná a karácsonyi ajándékot, de az íratlan törvény, a keresztény karitász törvényének megszegése nagyobb társadalmi bűn, mint a munkásnak írott törvénybe ütköző megrövidítése. Súlyos különösen azért, mert a belső társadalmi feszültség és a lelkek áthasonulása következtében a kormányzati politika napról napra erősebben eltolódik a tömegek, a dolgozók, a nélkülözők és verejtékezők érdekeinek irányában, amint ez Magyarország miniszterelnöke újévi rádiószózatában olvasható, amelynél becsületesebb, őszintébb és komolyabb szavakat magyar államférfi régen nem intézett ehhez az országhoz.
Ugylátszik, hogy ezt a rohamosan erősödő belső átalakulást csak a felelős államférfi, akinek kötelessége s az ujságíró, az író, akinek hivatása a körülötte zajló világot figyelni, érzi meg minden idegszálával. Sokan, nagyon sokan nem veszik tudomásul, hogy körülöttünk minden országban Londontól Bécsig milyen irtózatos áldozatokat hoznak a társadalmi rend és a belső béke érdekében s hogy a mi táblabírás adórendünk, ipari igazgatásunk, jövedelmi megoszlásunk, hogy csak e hármat említsük, gyors átalakításra szorul.
A miniszterelnök újévi beszéde igen komolyan hangzó volt, de az ország belső rendje érdekében az intő szó után tettek, kormányzati és törvényhozási tettek is következnek, mert szép szavakkal ma már nem boldogul itt senki!
Szerencse, hogy ez az egypengős szociális gondoskodás mégiscsak kivétel, s megnyugtató, hogy a szóbanforgó vállalat igazgatója maga is megdöbbent az egypengős karácsonyi jutalomtól s tíz pengőt juttatott minden családos munkásának!