A könyvnyomtatás egyike azoknak a tényeknek, amelyek egész kultúránk alakulását befolyásolták, sőt annak fejlődésére irányító módon hatottak. A tipográfiai forma közel öt évszázados fejlődése során együtt alakult a nyelvvel és a kifejezési móddal. Amint a művészeti alkotásokból az alkotó kor lelki és szellemi világára következtethetünk, ugyanúgy viseli a tipográfia az illető kor nyelvi és kifejezési készségének bélyegét.
Ez a tény magábanvéve is elég arra, hogy a kultúrember és a könyvnyomtatás között állandó kapcsolatot teremtsen, s a kultúrember érdeklődését a könyvnyomtatásra irányítsa. Az utóbbi években több kiállítás tűzte céljai közé, hogy a közönséget a könyvnyomtatással és a szép nyomtatvánnyal megismertesse, de ezek a törekvések nem találtak nagy visszhangra.
Nem találtak, azért, mert a könyvnyomtatást csak eszközeivel vagy termékeivel akarják bemutatatni. "Bücher werden nicht von Maschinen, sondern von Menschen gedruckt" - mondotta egyik kiváló német szakember. Valóban, a könyvnyomtatásból a kultúrembert nem a gépek, az eszközök érdeklik, hanem azok a tényezők, amelyek a könyvnyomtatómesterség és a kultúra kapcsolatát jelentik.
A Műcsarnokban most megnyílt Magyar Nemzeti Nyomtatványkiállítás céljául tűzte ki a könyvnyomtatást meghatározó kultúrtörténeti tényezők bemutatását. Ezt a célt szolgálja a kiállítás első, legimpozánsabb terme, amely az emberi gondolatközlés fejlődéstörténetével, a könyv külső formájának alakulásával, a sokszorosító technikák történetével ismerteti meg a nézőt.
Bemutatja a könyvnyomtatás történetét, majd a következő termekben a magyar könyv fejlődését látjuk, stílusok szerint csoportosítva, s megismerjük a magyar könyvillusztráció múltját. Hatalmas kultúrtörténeti anyag ez, s kétségtelenül hivatott arra, hogy a laikus gondolatvilágában is pontosabban meghatározza a helyet, ahová a könyvnyomtatást sorolnia kell. Az ilymódon előkészített szemlélő útja innen a mai sokszorosító eljárások megismeréséhez vezet.
A kiállításnak ez a része nem viszi a modern eljárásoknak ma már szakember számára is szinte áttekinthetetlen labirintusába a nézőt, ehelyett a technikák rendszerének bemutatására törekszik. Harmadik lépcsőfokként a kulturális tényezők alapján elindulva, az eljárások bemutatása után a nyomdaipar termékei, a különböző nyomtatványok következnek, hogy ezeket a két előző fokozat tanulságai alapján tisztább szemmel lássa a néző.
A kiállításnak e hármas rendszeren kívülálló részei: Landerer és Heckenast sajtója, - amelyen a Nemzeti Dalt nyomtatják, - a nyomdaipar statisztikái, a nyomtatvány egy ember életében, működésben levő nyomda, a sajtó kiállítása teszik teljessé a könyvnyomtatás jelentőségéről alkotott képet.
Hazai kiállításaink közül kiválik ez a bemutató egészen új szellemével s törekvésével, amely a különböző kultúrterületek tevékenységének egymásrahatását kutatja. Meghatározott módszerei szerint összegyüjtött anyagát valóban kiállításszerűen tárja néző elé. Itt látjuk először azt, hogy a kiállítás nem kirakat s nem múzeumi gyüjtemény akar lenni, hanem demonstratív anyagok előre meghatározott szempontok szerint való csoportosítása, ahol az egyes tárgyak önmagukban nem élhetnek, hanem alárendeltjei annak a gondolatsornak, amit a tárgyak összessége képvisel. Mindezt alátámasztja a kitűnő belső építészeti kiképzés, amely erre az alkalomra a Műcsarnok épületét teljesen átalakította, s a kiállítás számára esztétikus és nyugodt légkört teremtett.
Kivánatos volna, hogy az itt összegyült értékes anyag valamilyen formában továbbra is együtt maradjon, sőt időnként kiegészüljön, hogy a kiállítás problémái iránt való érdeklődést ébrentartsa és az érdeklődőket az állandó fejlődésről is tájékoztatni tudja. Nem szabad azonban megfeledkezni a magyar könyvnyomtatás nagy alakjairól és műveikről sem, - mert ezt a részt a kiállításon is sajnálattal nélkülözzük.
