A délafrikai háboru

A dél-afrikai harcztérről érkezett hirek nem mutatják a háboru végét. Az angol fővezéregységtől érkezett tudósitások ugyan folytonosan jelentik, hogy az angolok minden nap elfoglalnak egy-egy kisebb boer csapatatot, hadiszer is sok jut a kezökbe, de szintén angol lapok jelentik, hogy az angol seregeket a folytonos zaklatás rendkivűl megviselte.

A boerok mellékutakon követik az angol csapatokat, s a mint nyugalomra akarnak térni, rögtön megtámadják az előörsöket, lövöldöznek, fölzavarják az egész tábort. Elég néhány főnyi boer csapat, hogy a lövöldözéssel megzavarja a pihenőt. Aztán gyorsan eltünnek, és ezt a műveletet folytatják. Nyugta igy nincs az angoloknak. A szakadatlan zaklatás kimeritette az angolokat, kik ezt a harczi módot nem utánozhatják, mert nem ismerik a környéket, és az éghajlatnak rájok nézve szokatlan változósága is sujtja őket.

Az angol önkéntesek több csapatját haza kellett küldeni Angliába, mert régen letelt szolgálatuk ideje és a további szolgálat ellen tiltakoztak. A boerok a szállitmányokra is vadásznak, ruhát, élelmet, hadiszert elpusztitanak. Az angol lapok tudósitásai beszélik, hogy az angol sereg rongyos és koplal, a viszontagságok a kimeriették, és hogy még mindig 18,000 boer áll fegyverben Tanszval legveszedelmesebb helyén, Pretória fővárosától nyugatra és keletre.

Nyugatra DeLarey boer vezér, a ki ápril 27-ikén megverte Babington angol tábornokot, a ki hadi szereit, ágyuit is ott hagyta. DeLarey már egy esztendő óta ott van a Pretoriától nyugatra eső hegyek közt, és nem birnak vele. Hónapok előtt Clemens tábornokot verte meg.

Keletre Botha, a boerok fővezére tartja magát, és Plumer angol tábornokot visszaszoritotta Pretoriáig, s egyesült Viljoen csapatával. Szintén angol tudósitások értesitenek, hogy Dewett is megkezdte hadmüveleteit. A Fokföldről kizavarva mit csinált eddig? – nem tudni. Az ujabb tudósitások szerint 2000 emberrel keresztül tört Oranje államon, s most Transzvál déli részében van, s Babington tábornokot szorongatja.

A Fokföldről mindig bizonytalan hirek érkeztek, mert csak az angolok tudják, mi történt ott. Kruitzinger ott a boerok vezére. Most egyszerre az a hir jön, hogy a Fokföldön még mindig 7000 főnyi fölkelő sereggel kell számolni. Mindent összefoglalva, az angolokra még mindig nagy hadi feladatok várnak. Ezért Angliában is egyre határozottabb az óhajtás, hogy a háborunak vége legyen, s kezdjék meg ujra az alkudozásokat Botha fővezérrel.

Az angolok veszteségei
Az angol hadügyminiszterium most teszi közzé az ujabb veszteségekről szóló kimutatást. E szerint az angol csapatok vesztesége Dél-Afrikában halottakban és sebesültekben csupán április folyamán 3232 ember. A hadügyminiszterium egyidejüleg közzéteszi az összes veszteségeket. E szerint április végéig az angol hadseregben összesen 63.498 ember esett el, vagy lett rokkanttá a transzváli háboruban, nem számitva azokat a sebesülteket, a kik még a kórházakban feküsznek s a kik közül sebeikbe kétségtelenül sokan belehalnak. A londoni lapok kételkednek ezekben az adatokban, s azt vélik,hogy a veszteségek nagyobbak.