A mult század elején történt. Egy ünnepiesen öltözött, komolyarcú úr kér bebocsáttatást korán reggel Frigyes Vilmos porosz király kastélyába. - Reggelire vagyok hivatalos őfelségéhez - mondja az elősiető udvari tisztviselőnek, aki udvariasan meghajol. - Őfelsége már várja! — És Gail Franz Joseph német orvos belép a nagy lakomaterembe, ahol már ott ül kíséretével a király és egy sereg ragyogónál ragyogóbb egyenruhába öltözött előkelő udvari és katonai méltóság.
A királyi házigazda elébesiet és üdvözli: - Ah, hát ön az, akinek a tudományáról annyi csodásat hallottam? Aki bárki koponyájának az alkatából következtetni tud az illető jellemére, képességeire?... - A tudós, aki már amúgy is elfogódott a nagy, fény, a pompa, a csillogó egyenruhák láttára és a magas méltóságok rászegeződő pillantásától, most még nagyobb zavarba jön.
De a király barátságosan az asztalhoz tessékeli és megkezdődik a fejedelmi reggeli. Miután a lakájok letakarították az asztalt, frigyes Vilmos ismét vendégéhez fordul. - Nos. kedves doktorom, itt az alkalom, hogy bebizonyítsa, mit tud. Vizsgálja meg csak ezeknek az uraknak a fejalkatát - ezzel a jelenlevő, ragyogó egyenruhás tábornokokra, grófokra és hercegekre mutat - és mondja meg – de őszintén! - mit olvas ki belőlük...
- Még csak ez kellett! Gall doktornak majd hogy a lélegzete is eláll ijedtében. Már hogy ő ezeknek a nagy uraknak a koponyáját vizsgálgassa? És jellemképet fessen róluk? Még hozzá őszintén!... De a király szava parancs, annak nem lehet ellenszegülni. És a tudós kénytelen-kelletlen nekiáll, hogy a legközelebb ülő katonai előkelőség fejét megszemlélje. Ide-oda forgatja a kezével a marcona, szakállas fejet, majd kisvártatva, habozva megszólal:
- Ha nem tévedek, őkegyelmessége nagyon szereti a vadászatot, általában a lármás szórakozásokat ... különösen, ha azok vérontással járnak. Hajlamai igen harciasak, sőt vérmesek... majdnem, az mondhatnám, vérengzőek... - Gall doktor egy pillanatra megrémülve gondol arra, mennyire magára haragíthatta a nagy urat szókimondásával, de a király helyeslő fejbólintására nekibátorodva kezdi vizsgálgatni a következő fejet: - A nagyméltóságú úr kiváló testgyakorló. Különösen pompás futó. Ha akarná, futásban senki sem tudná utolérni. Nagy tehetsége van rejtőzködésre és abban, hogyan vezesse az őt keresőket tévútra...
A király most félbeszakítja: - Elég, Gall doktor uram! Pompásan megállotta a próbát. Az önről szóló hírek egyáltalán nem túlzottak, ön valóban meg tudja mondani mindenkinek a jellemét koponyájáról. Akiket most megvizsgált, nem előkelőségek, hanem országom leghírhedtebb rablógyilkosai, betörői és tolvajai, akiket ennek a kis tréfának a kedvéért kihozattam a börtönből és felöltöztettem, hogy önt félrevezessem. Megbocsát, úgy-e? Ezek a jómadarak pedig mennek vissza, ahová valók!.. - Szólt és tapsolt, mire fegyveres őrök jelentek meg, közrefogták a díszes ruhába öltözött „előkelőségeket” és elvonultak velük. Gall pedig értékes jutalmat kapott a királytól, jólsikerült koponyajellemzésért.
Igaz-e ez a kis anekdota vagy se, arról eltérők a vélemények. Tény az, hogy Gall Franz Joseph német orvos abban az időben már világhírnévre tett szert azzal az elméletével, hogy kinek-kinek a koponyájáról, fejalkatából, a fejen levő dudorokból ki lehet olvasni jellemét és szellemi képességeit. Ha pedig ez így van, akkor senki sem titkolhatja el többé vágyait, gondolatait, tulajdonságait, mert mindent elárul a - koponyája.
- Mutasd a koponyádat, megmondom, ki vagy! - harsogott az új tudományos jelszó és elképzelni is alig lehet azt az izgalmat, ami nyomában támadt. A „koponyatan” („frenológia”) valóságos külön tudományággá nőtt és a legkiválóbb tudósok kezdtek foglalkozni vele. Később aztán rájöttek, hogy Gall több megállapítása - téves. A koponyaalkatból vont jellemkövetkeztetés elmélete mindinkább veszített hitelességéből.
De a tudomány azért tovább foglalkozott a koponyával, mert kitűnt, ha pontos jellemrajzot nem is lehet vonni belőle, de alakja, méretei, tulajdonságai élénk fényt vetnek a megvizsgált ember fejlődési viszonyaira és különböző emberfajok sajátságai is híven visszatükröződnek a koponyában. A legújabb kutatások pedig, úgylátszik, legalább is részben mégis csak igazolják Gall feltevéseit, aki Frigyes Vilmos király reggelijén koponyájuk alkatából leplezte le a börtönből előhozott díszruhás gonosztevőket. A koponya dudoraiból, általános alkatából bizonyos mértékben csakugyan lehet hozzávetőleges képet rajzolni arról, mi van a megvizsgált ember lelkében.
Természetesen ahhoz, hogy a koponya tudományos alapossággal vizsgálhassuk, pontos mérőműszerek is szükségesek. Ilyen meglehetősen bonyolult műszert mutat képünk, ahol feltalálója. dr Burger-Villingen, német kutató éppen egy fiatal nő fejét tanulmányozta vele. Burger-Villingen tanár az állítja, hogy koponyamérőszere, a „plastometer” segítségével nemcsak bármilyen emberről állapíthatja meg, milyen emberfajtához tartozik, hanem személyes jellemvonásaira is tud következtetni; megállapíthatja, milyen hivatás betöltésére alkalmas, sőt testi, lelki és szellemi képességeire is tud megbízható következtetést vonni.
Mennyire helytálló ez az állítás, persze még nincsen eldöntve. A multban ezen a téren annyi tévedés történt, hogy az ilyen kijelentéseket csak fenntartással fogadhatjuk, mindaddig, míg a szigorú tudományos bírálat nem igazolja őket, bármennyire is való, hogy a fej alakjából sok mindem meg lehet tulajdonosáról állapítani...
