- A kibocsátott energiát „napmilliárddal” mérjük, ugyanis egységül azt az energiamennyiséget vesszük, amelyet a nap egy milliárd év alatt bocsát ki magából. E számítás alapján a vörös óriáscsillagok két milliárd, a törpe csillagok pedig, amelyek valamikor természetesen óriáscsillagok voltak, tizennyolc milliárd évesek.
Amíg az óriáscsillagból törpe csillag lett, tömege és hőmérséklete csökkent, kiadott energiamennyisége pedig növekedett. A vörös óriáscsillagok eddig 28 napmilliárd energiát adtak ki magukból, a törpe csillagok 67.4 napmilliárdot. A tulajdonképpeni energiaforrást, vagy ha jobban tetszik, mondjuk az „őserőt”, teljes bizonyossággal máig sem sikerült megállapítani, de viszont nem vagyunk már olyan zavarban, mint mikor azt hittük, hogy a hallatlan energiamennyiséget kizárólag a gravitációs energia szolgáltatja.
Ma már tudjuk, hogy származhatik a radioaktív elemek széteséséből, az uránból vagy ioniumból, sőt a legújabban felfedezett energiaforrásból: az atomrombolásból is. Ez a három energiaforrás - abban az esetben, ha más ismeretlenek nem lennének - egymagában is elegendők az égitestek óriási mennyiségű energiatermelésére.
- Mindezt szükséges volt ismertetni, mielőtt rátérnénk a kérdésre: mikor fogy el ez az energia? A termodinamika törvényeinél fogva egyszer minden energiának el kell fogyni. Boltzmann ezt az állapotot „hőhalál”-nak nevezte, amikor csak hideg, halott kövek maradnak hátra, de ez még csak a meleg megszűnésével járó első állomás, amelyet a végső megsemmisülés követ, mert hiszen tudjuk, hogy az energiával elfogy az anyag is. Ennek fényes bizonyítéka a folyamat, amelyben a vörös óriáscsillagból a fentebb említett napmilliárd év energiájának kisugárzása után törpe csillag lesz, miközben anyaga kilencven százalékát elveszti.
Számításaimban Boltzmann kutatásai nyomán tovább haladva felvetettem azt a lehetőséget, hogy a bekövetkezendő abszolút halott nyugatom nullpont temperatúrája új energiákat fejleszthet ki magából, amely esetleg új életet tesz lehetővé. Ennek a feltevésnek valószínűsége azonban még nincs igazolva.
Hosszú ideig Einstein is hitt abban a vigaszban, hogy esetleg a nullpont temperatúrája mellett is lehetséges lesz valamilyen szerves élet, később azonban feladta ezt az elméletet s ma azt hirdeti, hogy az anyag végül is ultrasugarakban feloldódik s ez a magyarázata eltűnésének.
Ezek szerint tehát a végső megsemmisülésnek két tudományosan megindokolt elmélete van: a Boltzmann-féle „hőhalál”, vagyis mikor a beálló nullpont energiatemperatúrájában megszűnik minden szerves élet, vagy az Einstein-féle feltevés, amely egy lépessel tovább megy és a kihült anyag ultrasugarakban való végső feloldását jósolja. Hogy mikor lesz most már a végítélet?... Természetesen akkor, ha a nap energiája kifogy.
Mai számításaink szerint a nap 2 milliárd éves, a törpe csillagok legalább 18 milliárd esztendősek s ha ezek a számítások helyesek, úgy a nap energiájából táplálkozó földnek még legalább 16 milliárd esztendeje van hátra, míg elkövetkezik az idő, mikor anyaga ultrasugarakban feloldódva nyomtalanul eltűnik a mindenségben.
Andor Leon.