Pelikánok és az eszkimó-világ madarai találkoznak az Alföld szívében

Csodálatos világ a Szeged fölött elterülő több mint háromezer holdas Fehértó. Csodálatos és ismeretlen világ és eddig nem is sejtették, hogy itt, ezen a végtelen szikes világban olyan ritka madárfajok rejtőzködnek, amelyek Európában sehol sem találhatók.

Az Északi sark legritkább madarai vonulásukban Szeged felett állapodnak meg, itt le is szállnak, békés csendesen éldegélnek, majd szárnyra kelnek és útjuk ki tudja, hogy hová, merre vezethetnek. A háromezer holdas szikes világ állandó állomása a legritkább tengerentúli madaraknak és mint kitűnt, az eszkimó-világ vadszárnyasai évenként hónapokat töltenek a szegedi Fehértón.

Pedig a Fehértó végtelen világát a múltban is kutatták. A békevilágban - a régi szegediek szerint - a Fehértó nádasaiban annyi volt a szárnyas vad, hogyha puskadurranás verte fel a nádas csendjét, a felriasztott szárnyasok elsötétítették a napot. És ez nem is túlzás.

Irja Bársony István is, „a legnagyobb magyar vadász” és Hermann Ottó mindig lelkesülve beszélt a Fehértóiról és annyi évek multán most dr Beretck Péter főorvos, a Szegedi Orvosszövetség főtitkára tudományosan felderítette a Fehértó titkát és módszeres kutatásával, páratlan vadászszenvedélyével olyan titkokról lebbentette fel a fátylat, hogy a világ természetbúvárainak figyelme egyszerre Fehértó felé fordult.

Dr Beretck Péter tudományos munkásságának máris megvan a gyümölcse. A szegedi Móra-múzeumban Beretck Péter exotikus madarai máris külön kiállítási termet kaptak, a világ legnevesebb természetbúvárai készülődnek Szegedre, már táviratoztak is és a levelek tömkelegei bizonykodnak erről, csodák világa a Fehértó és Istenem, eddig nem is tudtak róla.

Tolnai Világlapjának munkatársa Szegeden kereste fel a tudós főorvost, az éppen ott munkálkodott a Móra-múzeum madártani osztályán, ízig-vérig tudós, szerelme a Fehértó és büszkén mutogatja a kitömött madárritkaságok százait, amelyeket nyolc hosszú év során elejtett.

Majd a Fehértó multjáról beszélgetünk. Ismeri a tó történetét, ízes magyaros a szava, gyermekkorát emlegeti, amikor még szárnyas vadtól nyüzsgött a tó és a szomorúsággal eltelve vázolja a sivár jelent. - A háború után szomorú idők a Fehértót sem kímélték meg – mondotta a tudós főorvos.

- Először megfosztották a vizétől, mert a háború után nagy lecsapolási láz a Fehértót sem kímélte. Igy ma már csak a közvetlen környék tavaszi hóleve gyűlik a tóban és a pesti országútról már nem is látunk vizet. Talán csak az őszi esőzések duzzasztják fel némileg a Fehértót. Ez a víz azonban egy-kettőre leszalad, ha az algyői csatorna zsilipje nyitva van. De átalakította Fehértó képét a városi halgazdaság létesítése is.

A háromezer holdból 900 holdat leszakítottak a mesterséges gátak közé szorítva és ebbe a halastóba a Tiszából szivattyúzzák a vizet. A halastó üzeme nagyszerűen jövedelmez a városnak, a megmaradt 2000 holdból azonban úgyszólván alig van haszna. A szódával telített földfelület sós növényeit csak a birka eszi, de azt is csak zsenge, zöldülésében. Igy itt lábasjószág megélni sem tud. Május már kiszárad a tó és az utolsó csepp víz itt beszalad a Tiszába.

Ilyenkor aztán bizony sivár képet mutat ez a pusztaság és csak a délibáb játszik, tükröződik a csalóka vizek fölött. Egyébként vakító fehér szikes tenger az egész világ és csak itt-ott apró szigetcsoportokon zörög a barnára aszalódott sás. Ezt a helyet ilyenkor még a madár is elkerüli. Az apró szigeteken a vizinövények közül a gyékény és a nád található, de a halastó mélyebb vizében már egész különleges növényvilág fejlődött ki. A halastó környékét keresik fel a madarak legnagyobb előszeretettel, mert megállapították már, hogy az északi madárfajok itt érzik magukat a legjobban.

- A szegedi Fehértó vadászati szempontból mindig nevezetes vadászterület volt, mert olyan madárritkaságoknak a lelőhelye, amely párját ritkítja nemcsak hazánkban, de Európában is. A Fehértón őszi költözéskor óriási mennyiségben gyűlnek össze a vizimadarak. A mult század utolsó éveiben két nagy kutatója volt a szegedi Fehértó madárvilágának: Lakatos Károly és Zsótér László.

Mint költőterület a Fehértó, ma már alig jön számításba, mert a víz már nyár elején eltünik belőle. Pedig régen még a vadludak fészkelőhelyet találtak. Sós vízének fogva éppen a tengeri madaraknak kedvenc tartózkodási helye a Fehértó. Állandó fészkelője például a széki lile, amely egyedül csak a tengerpartokon fészkel.

A Fehértó madárvilága tudományos szempontból eddig még nem volt feldolgozva. A szegedi Fehértó már a multban híres volt a nagyobb sneff fajta gojzereiről. Valamikor rengeteg ilyen madarat vittek a bécsi piacra. A gojzer jellemző madara a Fehértónak. Áprilisban ezrével vágódnak le a Fehértóra. Júliusban azután már szárnyra kelnek, magas északra utaznak és csak tavasszal jönnek ismét vissza.