Rugós lovak patkolása
Hogy mennyi kellemetlenséggel, sőt emberre, állatra nézve veszedelemmel van összekötve a nyugtalan, rugós lovak patkolása. nem szükség mondani. Nem lesz azért érdektelen, ha ismertetjük itt egy német kovács találmányát, a melynek segítségével könnyen meg lehet fékezni a leggaraboncziásabb lovat is. A találmány nagyon egyszerű s bővebb magyarázatot nem is kíván, csak épen a mellékelt ábrára kell tekinteni.
Tagozott szánkák
A mi közönséges gazdasági szánkáink tudvalevőleg két hosszú talppal bírnak, a melyeknek azonban több rendbeli hátrányuk van.
Nevezetesen aránylag nehezek, fordulni velök nem könnyű, végre a hosszú talpak aránylag meglehetősen sokba kerülnek.
Sokkal jobbak ezeknél minden tekintetben az amerikai tagozott szánkák.
Ezek szintén több rendszerűek, de csak egyet mutatunk itt be közülük rajzban, azt a mely szerintünk legczélszerűbb. Ez a szánka-szerkezet két, felfelé kunkorodó rövid szánka-talpból áll, az agylőcs alkotván rajta az egyes tagokat. A két tag lánczos nyújtóval van összekapcsolva, melynél fogva tetszés szerint, hosszabbra, vagy rövidebbre fogathatjuk.
Az ilyen szánka ép oly jól kormányozható, mint a kocsi.
Felfordulás pedig alig lehetséges, ezenkívül vonó-erő is kevesebb kell hozzá, mint a régi fajta szánkáinkhoz. Különösen szálfák, hosszú fatörzsek szállítására szerfelett alkalmasak az ilyen szánkák, mert a láncz-nyujtót, - mint önként értetődik – a szükséghez képest hosszabbíthatjuk.
A burgonya rothadása
Nagyon sok helyről jön mostanában híre, hogy a burgonya erősen rothad, a mi nyílván a hiányos érés következménye.
De legyen az ok bármi, annyi bizonyos, hogy ha a rothadás már most elkezdődött, akkor tavaszra a legtöbb tönkre megy. Nagyon ajánlatos tehát, hogy burgonya rakomány fölött alkalmas időben mindenki szemlét tartson s ha baj van, azon idejekorán segítsen.
Alkalmas idő pedig erre nézve akkor van, ha az időjárás enyhült s a levegő is lehetőleg száraz.
Fagyos idő teljességgel alkalmatlan volna, mert jól tudjuk, hogy a burgonya milyen érzékeny a hideg iránt.
Ha pinczében van a burgonya elraktározva, hamar észrevehetjük az esetleges bajt, azokról a nedves, vizes foltokról, a melyek a rakásban itt-ott mutatkoznak. Ez már annak a jele, hogy a rakás átmelegedett s egyes helyeken rothadni kezd. Ez a rothadás aztán rohamosan átterjedne az egészre, utját kell hát állani, míg nem késő.
A hibásodó rakást tehát szét kell bontani s a burgonyát egyenkint megválogatni.
A hibásakat és az épeket külön osztályozni. Ha csak helyünk van rá, nagyon jó az ép burgonyákat vastag szalmaalomra teríteni, hadd szellőzzék ki jól, éjjelre szinte szalmával vagy zsákokkal a netaláni fagy ellen gondosan beborítva. Ez alatt a pinczét jól ki kell tisztítani, alól száraz homokot vagy földet terítve szét s úgy raktározzuk ismét a helyére az ép, immár kiszellőzött burgonyákat.
A hibás burgonyákat ismét megválogatjuk.
A teljesen rohadtakat a trágyadombra visszük, a kevésbbé romlottakból a hibás részt kivagdaljuk; aztán a jó részeket vagy megfőzve vagy a kemenczében megsütve, minél előbb feletetjük a jószággal.
Hogy pedig a pinczébe visszaraktározott ép burgonya megint össze ne fülledjen, néha át kell azt mindenestől lapátolni, e munkára fagymentes s a mennyire lehet száraz időt választani.
Ha veremben van a burgonya, ugyancsak így teszünk vele, de itt még jobban kell ügyelnünk, hogy munkaközben a fagy meg ne csípje a rakományt.
