Hazánkban a Retyezát-hegységben a Zenoga-tó völgyében  és a Magas-Tátrában a Döller-tó jegét borító hó felületéről ismert a rózsaszínű hó. Láttak még a Spitzbergákon, a déli sarkvidéken és a Jurában is rózsaszínű havat.

Hosszú és talán unalmas is volna itt névszerint is felsorolni mindazokat a parányi növényi szervezeteket, amelyek az örök hómezők hideg egyhangúságát megélénkítik s amelyek mérhetetlen tömege az örök hó birodalmában jelentékeny szerepet tölt be.

Nemcsak moszatok élnek ezeken a megfagyott élettereken, hanem több alsóbbrendű gomba is. Ezek közül leggyakrabban található a hó csillag, Chionaster nivalis (Bohlin) Wille , amelyet először Bohlin, majd Wille írt le Norvégia hómezőiről és amely szervezetet eleinte moszatnak tartottak. Mind a Magas-Tátra, mind a Retyezát és Páreng szinte minden hómezőjén megtaláltam, de azonkívül Közép-Európa minden hómezőjén igen gyakori. A Selenotila nivalis Lagerh nevű alsóbbrendű gomba is ismert Európa több hómezőjéről.

A gleccserek jegét is ellephetik parányi növényi szerezetek. Mikor 1933 nyarán Alaszka gleccserein dolgoztam, a legnagyobb parti gleccser egyikén a Columbia-gleccser jégfelületét beláthatatlan területen borította a világos bíborbarnás színű jégvirágzás.

A „jégvirágzás” az Ancylonema Nordenskiöldii  és az A. meridionale  nevű, zöld moszatok okozzák, amelyek kimondhatatlan tömegben kilométereken keresztül borítják a gleccser felületét. Ezt a moszatot először Nordenskiöld gyüjtötte Grönlandon, ahol a jég felületét szinté bíbor-barnára festette. Később előkerült Skandináviából, Svájcból is: nemrégiben Észak-Amerika számos gleccserén is gyűjtöttem.

Bár végtelen csekély az a táplálóanyag, amely a hó- és jégfelületeken élő parányi szervezetek rendelkezésére áll, mégis mérhetetlen tömegben lépnek fel időnkint. Ez a tömegtenyészet azonban nem állandó jellegű, amint a vizek színeződése, a vízvirágzás is időszaki jelenség, mely sokszor egészen rövid ideig, néha csak pár óráig, esetleg néhány napig tart.